Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6-7. szám - Tóth Erzsébet: Kőrózsa
Vali az én tükröm Csurom vágy vagyok a lábát sehogy se tudta elhelyezni / mindig túl gyorsan csináltuk se szék se fotel nem volt elég jó neki / lassan lett volna jó imádtam nézni ahogy szerencsétlenkedik vele / már attól kész voltam össze-vissza fészkelődik kinyújtja behúzza / hogy nézem és néz aztán végül felrakja az asztalra / tisztára nedves voltam legszívesebben beleharaptam volna / megfordult rajtam a bugyi olyan édes volt a lábujja / csak az a sok béna film ne lenne nem volt koszos ezt vajon hogy csinálta / ahol annyit nyalakodnak én innen már hónapok óta nem megyek ki / hogy van annyi idejük mégis mindig koszos a lábam / mi mindig siettünk érzem hogy büdös vagyok / de sokat csókolóztunk utálok zuhanyozni utálom hogy néznek / senkivel nem szerettem az ajtót nem lehet bezárni / csókolózni csak vele összeolvadni van ott egy homályos tükör a múltkor belenéztem / nem tudni hol az ő tisztára kiszőkült a hajam szerintem lehet hogy megőszültem / nyelve hol még jó hogy az államon még nem nőnek a szőrök / az enyém harapdálni mint a Valinak nem engednek be csipeszt / a száját nem tudtam megunni mert kárt tehetünk magunkban / addig hogy már sietni kell folyton a szőrtelenítő krémért balhézik hogy szép legyen a fiújának azt mondta külföldön vannak intim szobák a börtönökben ahol dugni is lehet ha van kivel / nyakába teszi a lábam és odacsókol de ez magyarország kisanyám itt csak magadnak dughatod fel unom már ezt a dumát örökké csak a pasik és a baszás / megőrülök mintha más nem is lenne a világon / most is csurom vágy vagyok vali azt mondja véres a szemem nem nézhetem meg tükör nem lehet / börtönbe zártak mégse tudok nálunk semmi üveg semmi vágóeszköz / egy percig se egyedül lenni nehogy fölvágjuk az ereinket / vali örökké néz bambul kint is lett volna rá okom hogy fölvágjam / kezébe nem venne egy újságot ha néha belenéztem a tükörbe / igaz hogy én se veszem a kezembe mégse tettem meg / annyira unom már mindbe ugyanazt írják én nem tudom ezek azt hiszik / a regényt is unom amit az ostoba folyton azon jár az eszünk / nővérem beküldött hogy nyírhatnánk ki magunkat / honnan veszi hogy engem érdekel 5
