Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 5. szám - Sándor Imre Márk: "...valami kenyérízű, ami nélkül most már nehéz volna meglenni"

lebonyolított, monoton módon ismétlődő ebédek eltérnek az otthoni étkezési szokásoktól. Nincs „civil”, otthoni konyha sem. Nincs meg az a családi konyha, amely melegséget sugároz, és az otthon érzését, szeretetét sűríti magába. Medve a konyhában búcsúzott el Veronikától Budapesten, és ez a Baross utcai lakás - Veronikával vagy Veronika nélkül - szinte minden esetben a konyhával (vagy otthoni békés evéssel) együtt jelenik meg képzeletében.4 Zsoldos is fontosnak tartja, hogy Medve szökése után a budapesti lakásuk alaprajzának felvázolásakor pontosan tudja elhelyezni a konyhát.5

Az iskola konyhája ezekkel a meghitt, ismerős, otthoni konyhákkal szemben elzárt helyiség, teljes valójában nem is jelenik meg a regény terei között. Azt tudjuk meg róla, hogy ott található a heti étrend6 (katonaiskola révén már ez is egy írott parancsra emlékeztet), és onnan lehet elkérni a sokszor említett tízórai- és uzsonnakenyereket, a földszinti folyosót pedig az ismerős levesszaggal tölti meg.

A gyengélkedő a morális szabályok tekintetében eltérő mikrovilág. Itt az evés is máshogy történik, és az ételek is mások. A különálló épületnek a konyhája is saját.8

Az étkezések a terek kezelésén kívül az időkezelés megvalósításában is részt vesznek. A egyhangúság érzékeltetésében kap fontos feladatot az evés. Ennek alapja, hogy a növendékek „[öjtszöri étkezést kapnak napjában”9.

Az események egy napon belüli meghatározása számtalan esetben a reggelihez, tízóraihoz, ebédhez, uzsonnához vagy vacsorához viszonyítva jelenik meg. Ennek köszönhetően Medve és Bébé a visszaemlékezés során napra, már-már órára pontosan tudja meghatározni egy-egy esemény megtörténésének időpontját - miközben a regény egészére jellemző időbeli tágítások, sűrítések, előre és hátra utalások folyamatosan jelen vannak.

Ez a naplószerű megjelenítési mód fokozza a visszaemlékezés hangulatának jellegzetességeit, az emlékekben való kutatást, a mindennapokban való egykori dinamikus jelenlétet,10 illetve a napok látszólag eseménytelen zakatolásának érzetét. „Vártunk valamit, s nem történt semmi. Lebbencsleves volt ebédre, Stefánia-sült tarhonyával és császármorzsa. Németből dolgozatot írtunk.”11

Az iskola falain belül kialakuló monotonitás-élményt így tudja a szöveg még jobban átadni. A Nyárády Gábor által közreadott napló is bizonyítja ennek az érzésnek és az étkezéseknek az összefonódását: az 1924-ben főreált kezdő növendék számára is feljegyzendő információt jelentett az adott napi ebéd.12 Kissé paradox módon az ebéd egy kevés színt visz a gépies ismétlődésbe - holott maguk az ebédek is monoton, 24 órás ciklusban zajlanak le, és mindig ugyanott történnek.

Az ételek eddig számba vett megjelenéseiről az állapítható meg, hogy állandó jelenlétükkel erősítenek bizonyos motívumokat, szerkezeti megoldásokat. Azonban az is észrevehető, hogy az ételek a történet szövésében is fontos, aktív szerepet kapnak.

Számtalan esetben a történetet mozgató legfontosabb konfliktusokat generálják. Ezt a cselekményben és szerkezetben elfoglalt fontos pozíciót már az Iskola „tartalom- jegyzéke” is jelzi. A Mutató számtalan helyen mutat ételeket (pl. „Vacsorára lencse kolbásszal”), és nagyon gyakran magukkal a jelenetben megjelenő ételekkel utal a fontos történésekre (pl. „Zsíros kenyerét földhöz csapja”, „Kalugyerszki és a kacsazsír”)13.

53