Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 5. szám - Bozók Ferenc versei

Budapesti köd

Grízlaza ködben a Lánchíd, s villamosok sziluettje bontakozik ki a grízből. Bontja a hajnal a várost.

Tejpuha habba merítve ébred a téren a Gerbaud, mintha habos süti lenne. Tódul a tejhab a korzón.

S József Attila, a vézna! Szobra ma úgy ül a parkban, mintha lebegne a tejszín angyali, bajszos alakján.

BÚCSÚ

írd a nevem be a gyönge patakba, messze vigyék el a csacska habok. Szórd be a múltam az éjjeli vízbe! Fusson az éjszaka fürge patakja, zúgjon a méla folyóba sietve, s bővizű tengere várja folyóját!

Casanova

Mondtam lányom, százszor is átver, hűvös mandzsettája leányfej. Hamvas bőrű szűzre vadászik, hosszú hajfürtön citerázik.

26