Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 5. szám - Sarusi Mihály: Áruló. Áruló! Áruló? "Áruló"

Hogy ide jutott, ennél a következtetésnél lyukadt ki. Tovább egy tapodtat sem.

Ilyeneket hogy írhatott volna jelentéseiben annak a piszok III/III-nak... Éppen ezt hallgatta el. Épp arról nem írt a beszámolóiban, éppen arról nem, ami izgatta volna őket, amire már valóban kíváncsiak lettek volna. Nem a regényre, a valódi háttérre. Ami miatt Matyi olyan, amilyen. Ami magyarázza tetteit. Ellenállását. Kemény kobakját.

Kemény feje volt, igaz. Ha neki, Bandinak is ilyen lett volna... Nem verik be olyan hamar.

Ilyen gyorsan azért nem ment, annyira vele sem boldogultak! Éppen hogy ő vezette őket az orruknál fogva.

Amíg hagyták magukat.

Matyi nem, Matyi belevágta a képükbe.

Éesett, Matyi mire nem képes! O az efféle szókimondástól óvakodott. Sosem vágta a pofájukba, amit gondolt róluk. Matyi kimondta az igazat. „Nehéz igaznak lenne, de megéri” - ki tudja. Lehet. Végső soron igen, de addig sok idő telik el! Maga az élet. De tán igaz az öreg mondása.

Biztos.

Nagyon szegény ember volt. Gazdalányt vett el - vagy az őt ? -, így kapaszkodott föl a család a később kulákságnak mondott jogállásig, mert mire beütött a kommunizmus, le is adhatták, amit addig szereztek. Be a téeszcsébe mindennel!

Hagyjuk, régi dolgok ezek. Minek ezzel foglalkozni.

Mert itt van a kutya elásva! Ott, a régmúltban. Hogy honnan jövünk. Kik vagyunk tulajdonképpen.

Elnézi kisgazda meg iparos származék ismerőseit, nem kis részük úgy beállt a komcsi csapatba, mint a huzat! Nem izgatta őket, mit kaptak a fölmenőiktől, csakis az előrehaladás?

Mire jutsz, így, ha feszt ellenkezel?

Sokra nem. Legföljebb az igazságra, ahogy Matyi nagyapja mondta.

Igazságra? Az igaz életre. Ámen.

Ne szentenciázz, ez nem vicc. Az öreg komolyan gondolta. Az életével fizetett.

Valamikor Matyit is meglegyintette egyszer az öreg. Túl hangosak voltak, nem fogadtak szót, az öreg nyakon csapta. Nem durván, csak figyelmeztetésül.

Igaznak kell lenni.

Kellene!

Mondani könnyű.

Matyi nagynénje mesélte később, hogy is volt az első meg a második háború után. A zűrzavarban. Ami minden rablóháborút követ. Rablásra rablás. Addig az állam parancsára fosztottak ki bennünket - elvették az élet szentségébe vetett hitünket, amikor gyilkolni küldtek a harcterekre, kifosztottak anyagilag, mert előbb-utóbb tönkrement itt minden, a zsákmányt meg vihette az állam nevében az állam mögött álló rablóbanda...

Anarchista vagy, koma, csak lassan.

19