Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 4. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 15.)

Dorogi tanító úrral tekintettük egyszer át a helyzetet a Nemzeti Paraszt Párt iro­dájában, rövid pihenőt engedve magunknak. Amint fentebb mondtam, ez a pártiroda Dundi, azaz: doktor Hegedűs János szüleinek a házában, egyszersmind a Rákóczi nagyvendéglőben székelt. A tanító úr szerint akkor keletkezett igazán pánik, amikor híre ment, hogy Románia „kilépett” és napok alatt a magyar határhoz érhetnek a szovjet csapatok. A területi visszacsatolás után Erdélybe telepített hivatalnokok ha­talmas hullámokban menekültek a front elől. Nagy részük a Nagyvárad-Püspökla- dány vonalon futott vonaton, autón, szekéren. Riadalmat, meg rémhíreket is hoztak, amelyek nyomán sodródni kezdtek a ladányi úri népek is. A menekülő szándékot az a hivatalos eljárás is erősítette, hogy a bérből és fizetésből élőknek, sok hivatali alkal­mazottnak, előlegként kiadták egy havi bérét, amit azonban csak Budapesten vehetett fel egy előre kiállított igazolvánnyal. Október 7-én százhúsz szekér indult ki Püspök­ladányból és azokon vitték a katonai parancsnokság iratait, személyzetét, családtag­jait, de vitték a községi hivatalokat, hivatalnokokat is. Minden közéleti vezető elmenekült, minden pap, orvos, gyógyszerész, a polgári iskola valamennyi tanára, a csendőrség valamennyi tagja. Egy tisztviselő maradt és két közrendőr. Teljesen magára hagyta a tizenhatezer lelkes települést az úgynevezett úri osztály, vagy másképpen úgy is mondják, hogy „középosztály”. Oka volt annak, ami történt, de azt az okot, ami a nép egészétől elválasztja a kö­zéposztályt, azt meg kellene szüntetni. 85. Öntöttem, ittam. Közben észrevettem, hogy a tolmácsnő által írott borítékból kilát­szik egy képeslap, vagy afféle, amit eddig nem vettem észre. Volt a sarkán valami nyomtatott díszítmény, de egyébként az előbb megismert gyöngybetűk sorakoztak rajta. „Már biztos, hogy nem érek rá holnap sem. Du.3-kor a fiúk várják a hallban.” Asztalra dobtam a papírt s a másik oldalával fordult felfelé. Azon az oldalon meg bazárokban, trafikokban árusított képeslapok díszítményét láttam, és valami szöve­get. Pislogtam és törülgettem a szememet, mert nem akartam hinni annak, amit látok. Nyomtatott, magyar szöveget láttam, és azt olvashattam, hogy: Mohamed imája 0, Isten, könyörgök hozzád Hogy szilárd legyek elhatározásomban, Megingathatatlan szándékomban! Könyörgök hozzád odaadó szívért, Őszinte beszédért. Könyörgök hozzád a jóért. Éppen jól jött lefekvés előtt. Éreztem az alkohol nyomását is, meg az ágy hívását is. (folytatása következik) 96

Next

/
Oldalképek
Tartalom