Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 4. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 15.)
Ez volt a Tomka Jancsi által említett „plepsz”. A valóságban ezek voltak azok a „szabad” emberek, akik szabadon eladhatták munkaerejüket, s akikre alkudni lehetett a községháza előtti emberpiacon. S velük volt a legtöbb baja mindenféle hatalmasságnak, mert bár távolról sem voltak olyan szervezettek, mint az ipari munkások - fellépésükben sok jele mutatkozott a szolidaritásnak. Annyira nyomasztott a néném szavai után ránk nehezedő ügyetlen, és idegesítő csend, hogy elővettem többlettudásomat és felvilágosító szándékkal tájékoztattam nénémet a püspökladányi plebszről, amelyhez ő is tartozik, mint olyan, aki szabadon eladja munkaerejét. Lazításként előadtam a Tomka Jancsival kapcsolatos esetemet, azt, amikor visszautasította az általam felkínált cirkuszjegyet, mondván, hogy ő nem keveredik a plebsz-el. Nagyot kacagott nénikém és lelkesülten mesélte, hogy amikor én még a világon sem voltam, lakott a közelünkben egy asszony, bizonyos Kállainé, akinek meghalt az ura és egyedül nevelte öt gyerekét. Azokkal a gyerekekkel sokat játszottak együtt. Ágnes néném leginkább a Gyula, tehát az enyémmel azonos nevű maszatos, mezítlábas kis gyerkőcöt pártfogolta. Kállainé az ura után maradt suszterműhelyben görnyedt egész álló nap, de így is éhezett a család, ezért levelet írt József főhercegnek, hogy segítsen, az meg visszaírt a községházára, hogy vizsgálják ki az ügyet. Elvitték a csendőrök Kállainét, és a környék asszonyai, közöttük az én nagymamám gondozták öt napig a kicsiket, amíg az anyjukat végre hazaengedték, miután tüntetést is rendeztek az asszonyok a városháza előtt. így nyilvánították együttérzésüket. Megérkezett Öcsi és rögtön kinevezett rablónak. Nelson-fogást alkalmazott rajtam és maga alá gyűrt. Addig gyötört, míg megszűnt minden ellenállásom. Akkor engedett el, amikor a riadtan toporgó Ágnes néném süteménnyel kínált bennünket. Bekaptunk néhányat, Öcsi a biciklijére pattant, én a vázra ugrottam, és el a strandra, ahol indián üvöltésekkel üdvözöltük a már ott lévőket. Bekapcsolódtunk a folyamatban lévő játékba, vagy újat kezdeményeztünk. A strandkerítésen kívülről bámészkodó, egyszeri belépés árával sem rendelkező gyerekek okkal-joggal vélhettek engem is úri gyereknek, mert az úszószakosztály nekem is vásárolt „Fecske” nevű úszónadrágot, egyenletesen lebarnult volt a testem, akár a többié, és fürge fókaként sodorgattam-tekergettem a testemet a vízben, mintha természetes életteremben mozognék. Ha senki nem látta ezt másként, ha még Ágnes néném is kedvtelve játszott a gondolattal, hogy úri porontynak vélhetne bárki, - én tudtam legbelül, hogy nem vagyok azonos azzal, aminek időnként látszom. Csupán megtévesztően hiteles dublőrje vagyok önmagámnak és voltaképpen szenvedek, ha összekeverődik a két minőségem. Ilyen alkalom volt például, amikor darálni való kukoricát kellett a malomba ta- licskáznom, és olyanokkal találkoztam, akik csak úgy ismertek, mint a polgári iskola kiváló tornászát, mint az úri gyerekekből szerveződött úszószakosztály tagját. Ismert 85
