Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Tárnok Zoltán: Az ötödik égtáj

mégiscsak itt tartózkodott valahol, amikor ő bekilincselte mindkét ablakot. Akkor pedig ő ölte meg azzal a két mozdulatával. Igen, kétségkívül arra kellett most gon­dolnia, s ez még őt magát is jócskán meglepte, hogy ennek a légynek, Lacikájának már nem lesznek utódai, a párja is más egyedeket fog örökül állítani, mint vele, s a kettejük leszármazottjai, akik lehettek volna, soha nem találnak rá a társaikra, azokra is mások találnak rá. Minden másképp lesz, minden másképp alakul ezentúl attól az ő két mozdulatától. Csakugyan úgy lehet, hogy a legparányibb moccanásunkkal is a nagy egyetemet, magát a mindenséget változtatjuk meg? Furának találta, nagyon is furának, de jól értette most már azt a szegény fiatal lányt, akinek épp abban a pilla­natban rengett meg a föld a lába alatt, mikor megnyomta házukban a lift hívógomb­ját. Aki belebolondult a lelkifurdalásba, hogy ezrek halálát okozta, mert ő idézte elő a földindulást azzal a vigyázatlan gombnyomásával! Fölpillantott. A fiú már nem volt sehol. Visszacsukta az ablakot, átment mind a két nagyszobán, majd a szobákat az udvari fronttal összekötő hosszú folyosón, egé­Szent Márton utca. Kőszegfalviné Pajor Klára gyűjteményéből szén a konyháig, a végcélig, itt érezte leginkább otthon magát. Még innen is nyílt egy cselédszoba, gangra néző üveges ajtajával, ez volt haláláig az anyja választott biro­dalma. Újra csak arra gondolt, hogy soha nem lakott ekkora ingatlant, ezelőtt évekig abban a békásmegyeri kis panellakásban szoroskodott ötödmagával, az anyján kívül a feleségével meg a két kicsivel. A gyerekek azóta már rég kirajzottak, mindketten a külföld kenyerét eszik, hírüket is alig hallja. Az anyjuk meg, mindenkinek a magáét, valami tőzsdei alkusz oldalán morzsolgatja alárendelt napjait. Most, elszakadva az ablaktól, le akart volna ülni az ágya szélére, de jószerével már az is nehezére esett. Egyre fogyott, szivárgott el belőle az erő, előre félt már minden újabb mozdulatától. Nemigen tudta eltévedő végtagjait vezérelni, ki-kihullottak ke­32

Next

/
Oldalképek
Tartalom