Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 4. szám - Varga Klára: Múzsakarbantartási alapismeretek

Tüzet fogott meg ott a lány keze, egy nagy darab parazsat talált az inge elejében, de nem égette meg magát vele. A ló a tenyeréből ette meg. No, te szegény jányka, most tudd meg, hogy abból az öt legényből hármat föl kell vinnünk innen a fönti világba. De ha nem visszük fel őket, akkor jaj neked is, nekem is. A boszorkány, aki a kútnál áll, nem fogja megkímélni az életedet, én pedig itt ma­radok örökre az alsó világi pusztaságban. És mi lesz azzal a másik kettővel? Okét itt kell hagyni a kút aljában? Nincsenek ők itt, te szegény jányka, hiába is keresnéd őket. A csillagokban vannak már. Nézzél fölfelé az égre, hogy meglássad őket, és akkor majd segítenek neked. S hát hol keressem most azt a másik hármat ? Csak csukd be jól a szemed, pördülj hármat a sarkadon, és most nézd meg az elsőt. Az első legény, akit a kútban meglátott a szegény jányka, egyedül üldögél a kocsmában. Aztán fizet, kimegy a kocsmából, megy, mendegél, és egyszerre csak égbolttá változik. Most csukd be megint a szemed, pördülj hármat a sarkadon, és nézd meg a másodikat, akit a kútban láttál. A második legénynek ki van tépve a nyelve, csak egy alvadt véres csonk van a helyén. El van vágva a torka, csupa friss vér a nyaka. De amikor föléled, és meggyógyul föl­mászik egy létrán, fölkap egy olyan egykerekű biciklire, és az égre kifeszített köteleken biciklizik nagyon gyorsan és nagyon ügyesen. Csukd be megint a szemed, pördülj még hármat a sarkadon, és nézd meg a harmadi­kat, aki a kútban volt. A harmadik legény batyut cipel a hátán, de tolvajok járnak mögötte, és mindenét ki­húzkodják abból a fehér zsákból. Fogy az ereje, kezd rásötétedni, nem jut már föl az égre, csak azután, ha feljön a nap, és ha az összes tolvaj eltakarodott mellőle. Hát akkor induljunk elébük kedves gazdám. Ügy repüljünk, mint a szél, vagy úgy, mint a gondolat? Ügy menjünk, hogy odaérjünk, de kárt se benned, se bennem ne tegyünk. Ezt mondták, de elaludtak inkább egy nagy öreg százesztendős fa koronája alatt, mert mind a ketten igen elálmosodtak. Körülállják. Nézik, nézik. A csillagok. Tele van velük az ég ma éjjel. Hatalmas nagy összejövetel van a Duna-part fölött. He­39

Next

/
Oldalképek
Tartalom