Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 4. szám - Sajó László versei
akivel szóba állok egy beteg a szanatóriumból évtizedek óta jár a hegyre együtt öregedtünk meg még a rendházból ismerem a Naphimnuszparkban találkoztunk üldögéltünk a pádon és beszélgettünk életről halálról a Két Jetiben akkor még megvolt megittunk egy-egy sört ő zölddréhert „ez még iható” én aranyászokot ő unicumot én is mert kóserszilva nem volt nem volt szabad se neki se nekem de én már akkor elhatároztam otthagyom a rendet ő meg azt mondta majd akkor áll le az ivással amikor a szíve mi vagyunk a Két Jeti én vagyok az Egyik te a Másik röhögtünk és átmentünk a Csülökbe aztán a Mátra büfébe lementünk Füredre a Tölgyfában a Fenyvesben a Bakelitben ittunk még elértük az utolsó buszt én elaludtam a rorátét de nem rúgtak ki a rendfőnök nem tudom miért szeretett azazhogy sejtem miért rendtársaim utáltak aszisziszentferencnek csúfoltak amikor kiléptem bánhatták hogy nem zártak ki és legnagyobb bánatukra nem mentem túl messzire csak ide a Remete-bércre a kék kereszttel jelzett turistaút mellé egy barlangba a monda szerint egy megvakított cseh rablóvezér élt nem igazi barlang
