Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Tárnok Zoltán: Az ötödik égtáj

juk, új férfit hozott a házhoz, de nem volt benne köszönet. Példátlanul goromba fráter, csak ordítani meg ütni tudott. Egyszer aztán a húga, éppen az ő ellentéte, anélkül, hogy bármit is mondott volna a szándékáról, megfogta a csuklóját, és egészen a Víg utcai kapitányságig vezette. Ott álltak ketten az ügyeletes rendőrtiszt előtt. Mindvégig a kishúga beszélt.- Be akarunk jelenteni valamit.- Halljuk.- Tombácz Erzsébetet üti Magyar Pál.- Ki az a Tombácz Erzsébet?- Az anyánk.- A Magyar Pál meg az apátok, mi ?- Nevelőapa. Ö csak a nevelőnk.

A következő, amit kiemelt a halomból, egy vállalati kiránduláson készült csoportkép volt. Ö még egészen fiatalon, zöldfülű újoncként áll a sok kipróbált szakmabeli között a sorban, az ágasfára akasztott bogrács mögött. Valószínűleg már egyikük sem él. A sor szélén ott dülleszkedik Rezső bácsi, a bástyafejű, hallgatag gépmester, nevezetes vadászkalapjában. Nagy kakas hírében állott, de azt inkább csak úgy ráköltöt- ték. Egyszer, valami vidéki kiküldetésen, ugyanabban a szobában szállásolták el őket, s Rezső bácsi, mintha csak fogadalmat tett volna, mindvégig megátalkodottan hallgatott, két álló napig egyetlen szó sem hagyta el a száját. Csupán amikor már búcsúzni akart, mert más, elágazó feladatot is előirányzott magának, szólalt meg végre-vala- hára. A képen, lekutyorodva mások lába elé, ott vihogott fülig szaladó szájjal Klára asszony is, a híresen buta személyzetisük. Öt csak úgy belógatták közéjük föntről, ki tudja, milyen magas összeköttetései révén. Róla meg az jutott Pálmai eszébe, hogy egyszer, amikor különféle személyes adatokra lett volna szüksége, tárcsázta a lakásuk számát, ahol az anyja vette fel a kagylót. Klárika pedig a többi között ezt kérdezte tőle: „Nem tetszik tudni véletlenül, hogy a fia mikor született?” Szegény anyja, az eset nélkülözhetetlen szereplője erre mit felelhetett?” Egy kissé odébb a csapattól, félkönyékre dőlve hevert a fűben a nyomda raktárosa, az ántivilágból itt maradt, különleges agyvelővel megáldott, lecsúszott arisztokrata. A nevére már nem emlékezett, csak arra, hogy ő volt az, aki az angolon belül tizenkét vagy tizenhárom nyelvet is meg tudott különböztetni. Kapásból, már az első öt szó után megmondta, hogy az illető angolul beszélő valójában görög vagy litván.

Egy másik, sarkánál beszakadt képen összetolt asztalokat ült körül a társaságuk. Ez a helyszín már ismerős volt neki, évente egyszer itt, a Kulacs vendéglőben szoktak összeverődni, leginkább a nyereségrészesedés kiosztása után. Magát az alkalmat nem tudta azonosítani, csak a kép hátterében ágáló, jócskán kapatos férfira emlékezett élénken. Még a szavaira is. Olyan felhevülten, olyan hangosan panaszkodott asztalszomszédjának, ezen hahotázott az egész vendégsereg, még a pincér, a csapos is.

Az ugyancsak találomra kiemelt, elmosódott fényképen az anyja feküdt a betegágyán. Akkor hozták vissza az orvosok a klinikai halálból. Pálmai addig azt hitte, nincs, nem lehet nagyobb sértés a klinikai halálnál. Márpedig itt, a Vas utcai ispotály kórter26