Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2-3. szám - Lőcsei Péter: Ugyanarról másképpen

LP: Vannak-e olyan kedves versei, amelyeket mindenképpen szerepeltetne egy Weö- res-válogatásban?

RGY: Ezzel úgy vagyok, ahogy Adyval. Babits beszélgető füzeteiben olvastam. Bizonyára ismeri.

LP: Igen. Bár nem az egészet. Elsősorban a Weöressel kapcsolatos bejegyzések miatt néztem meg.

RGY: Nos, ott szerepel, hogy egy alkalommal Ady verseiről volt szó, és egyik látogatója kritikusan beszélt róluk. És erre Babits védelmébe vette, megjegyezte: Ady csodapók is volt, és van 15 verse, amelyik halhatatlan. (Nem ezt a szót használta, mert ő szerencsésebben fogalmazott, mint én, de a lényege talán ugyanaz.) Miután ezt olvastam, elővettem az Ady-összesemet; és legalább nyolcvanat találtam. Weöresről is ezt mondhatom, tőle is lehetne nyolcvanat. Érdemes végigolvasni első kötetétől az utolsóig. Korszakaitól függetlenül találhatóak nagyon nagy versek. A legkedvesebbekből említek néhányat. Nem időrendben mondom, és rangsort sem jelentenek a címek. A Valse triste, a Gilgames, a merész asszociációjú, szürreális Háromrészes ének, az Istár pokoljárása, az enigmatikus Le journal a legjelentősebbek közé tartozik. Remek stílustanulmányából, a Psychebői is több dalt választanék. Néhány éve a Holmiban írtam a csodálatos utazás lírai toposzáról. Elsősorban XX. századi költőink verseinek összefüggéseit vizsgáltam: Adytól, Babitstól, Kassáktól, Tóth Árpádtól hoztam példákat. A Nyugat harmadik nemzedékéből Radnóti és Jékely mellé Weörestől A Bah elMan- deb-en című költeményt választottam. Ez a fiatal korában írt, de meglepően értett mű keleti utazásának élményéhez, a Vörös-tengerhez kapcsolódik. Alvó városokat sorol a vers elején: Svankélan, Lamú, Tenuitian és hasonlókat. Már ezek az irizálóan egzotikus nevek elzsongítják, elvarázsolják az olvasót. A hajdankort egy-egy jelzőjével, megjegyzésével mitizálja, sejtelmessé teszi: „soktornyú Vejvita, hol a szerelmes kétszer élhetett”, meg hasonlók. Egy beszélgetés során Cs. Szabó László azt kérdezte tőle, hogy az utazás ihlette-e, vagy korábbi olvasmányai voltak fontosabbnak. Weöres az olvasmányok elsődlegességét hangsúlyozta. Úgy fogalmazott, hogy az utazások egyedi színeket, pillanatnyi benyomásokat adtak az egykori betűk megelevenedéséhez. Ehhez nyilván kellett az ő érzékenysége, az elsüllyedt világok iránti érdeklődése és Várkonyi Nándor hatása is. Az olvasottak és a látvány kapcsolatából nem hagyományos tájleírás, hanem a tudat mélyrétegeit érintő „csodálatos utazás” született. Babits Atlantiszának rokona, kulturális képzetek drámai erejű látomása. Ez nem csupán a szűk Weöres-válogatásba kerülne be. Ha két tucat magyar verset kellene mondanom, abban is szerepelne.

Folytatom még, ahogy eszembe jutnak. Ott van a Bóbita sok-sok gyermekverse, a Mária mennybemenetele, mitikus története: zMedeia, maga teremtette éjsötét mítosza: A Föld meggyalázása. Nem utolsósorban Az elveszített napernyő. Bármilyen profán, ez is mitikus: egy mindennapi tárgy elkallódásán keresztül a létezés nagy kérdéseiről beszél. Az ember által teremtett, birtokolt ernyő visszakerül a természetbe; használhatatlanná romlik, átalakul, a körforgás részévé válik. Mint sok más versében, itt is az ragad meg, hogy az egyszerű történet milyen bölcseleti kérdésekre nyit ablakot.

LP: Weöres Sándor 70. születésnapjára készült egy tisztelgő kötet, amelyet Szederkényi Ervin szerkesztett. Ebben képzőművészek, költők köszöntötték az ünnepeltet. Közöttük volt Rába György verse is.

162