Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2-3. szám - Lőcsei Péter: Ugyanarról másképpen
Kifejezetten Weöressel akarta. Az ő nyelvi leleményét, ritmikai kiválóságát kívánta megcsillogtatni. Hogy úgy szólaljon meg, olyan soha nem látott és nem hallott gazdagságban, ahogyan csak a vele kongeniális Weöres Sándor adhatta volna. Nagy kár, hogy a magyar kisszerűség ezt megfojtotta. LP: Vajon megvan-e Kardos Tibor hagyatéka? Hol lehet? HM: Radnóti Sándort kellene megkeresni, Kardos Tibor lányát ő vette feleségül. Szinte biztos, hogy a hagyaték náluk van, és valószínű, hogy Sándor kézirataiból, leveleiből is sokat megőrzött. LP: Miként folytatódott kapcsolata Weöres Sándorral? HM: Barátságunk nem jelentett napi kapcsolatot. Nem is szeretnék hivalkodni vele. Nagyon sajnálom, most már jóvátehetetlen, hogy egy-két jegyzeten kívül nem írtam róla. Többször jártam náluk, a régi, szűk lakásukban a Törökvészi úton. Aztán az új házban, a... LP: A Muraközi úton. HM: Igen, ott. Rendszerint a kertben beszélgettünk. Szóba kerültek a közös olvasmányok, az utazások, a barátságok, az egyetemi évek. Nemegyszer a gyerekkori emlékek, szorongások is. Borzasztó, hogy milyen gyalázatosán bántak el vele a középiskolában. LP: Ezt ő mondta így? Azért kérdezem, mert két szombathelyi osztálytársával sikerült beszélnem. Szállásadójának lányával is készítettem felvételt, és korabeli levelei mellett végigolvastam nyilatkozatait. HB: Nem, nem sajnáltatta magát. Én gondolom úgy, hogy csaknem tönkretették. LP: Az „iskolaundor”, meg az „iskolabetegség” a leveleiből ismerős. Nem hinném, hogy pikkeltek rá tanárai, ahogy versében írta. Többször bevallotta, hogy rászolgált a feddésekre. Csak azt tanulta, ami érdekelte. Domokos Mátyásnak azt mondta a tévékamerák előtt, hogy nem ő félt az iskoláktól, inkább azok tartottak tőle. Igaz, hogy ezt felnőttként nyilatkozta. HM: Én mégis azt mondom, hogy nagy törés, jóvátehetetlen hiba a buktatás. LP: Azt valójában megúszta. Időben kiíratták a szombathelyi reálból, és egy évig magántanuló volt Győrben. De ott is kitelt a becsülete. Mire emlékszik Weöresék lakásából? HM: Mindketten szerették a képeket. Sokat kaptak festő barátaiktól. Sándor szerette Farkas Imre munkáit; volt neki egy tenger alatti tája. Nem tudod, hova lehettek ezek? LP: Egy részük Csöngére került. Ország Lilire, Szántó Piroskára, Illés Árpádra, japán rajzokra és egy Gulácsy-vázlatra emlékezem. Az örökösök ezernél több dedikált kötetet adtak át az emlékháznak. Illyés, Babits, Radnóti, Németh László ajánlásain kívül nagyon sok olasz, francia, német szerző, műfordító könyvére emlékszem. Meglepetést is hoztam: két fénymásolatot. Az első a Játékok életre-halálra dedikációja: „Sanyinak és Árnynak nagy szeretettel. Budapest, 1969 december 23 Hubay Miklós". A másik A szív sebei című köteté a megjelenés évéből: „Sanyinak, Árnynak szeretettel küldi ezeket a drámákat (az egyiket, a Római Karnevált Weöres-lobogó alatt) 1978 szept Hubay Miklós”. HM: Erre nem számítottam. Sajnos szemüveggel is alig látom már. A másodikban az olasz emlékekre is utaltam. Nem volt több ? 155
