Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2-3. szám - Czakó Gábor: Az ismeretlen eredetű magyarság
A szabír kérdést sokan kutatták. Természetesen a „hivatalosságon” kívüli, ám roppant fölkészült, a történelemben és az érintett népek nyelveiben jártas tudósok. Elég talán Lukácsy Kristóf,16 Thury József , majd Bendefy László,18 Götz László és Pa- dányi Viktor19 bőségesen adatolt könyveire utalni, melyekből kiderül, hogy az ókortól a középkor derekáig tömérdek alkalommal bukkan föl a szabar, szabir, szubar, subar, sapir, szibir, suvardi, savor, szjavorti, szevorti - utóbbi kettő örményül - stb. nép és településeinek neve meg a vele kapcsolatos események. Az egyik örmény forrásból többek közt két fejedelmük: Alp Ilutever és Avcsi Tarchan nevét is ismerjük. A ’Tar- chan’ elő pillantásra is fölidézi az Anonymus említette Tárcái vezér nevét, több Tár- kány településünket és a ’tarhán, tarqan’ fejedelemség-kori főméltóság, kb. alkirály’ címét. Bíborbanszületett Konstantin írja: „Tudnivaló, hogy Árpád elsőfia Tarkatzú (Tarkacsu).” A szó tehát egyaránt lehetett személynév és rang is a magyarországi magyarban. Bendefy különleges érdeme, hogy hatalmas forrásanyagot bányászott elő - többek közt a Vatikánból, arab szerzőktől, európai utazóktól, kínai iratokból „Kuma- gyariáról” - Maior Hungáriáról, azaz a „Régi/régebbi Magyarországról, az Azóvi tenger és a Kaspi közt, a Kaukázustól északra elterült középkori országról, a Kuma folyó mellett feküdt Madzsar nevű fővárosáról, püspökségéről, Jeretyán fejedelméről”. Mindez természetesen nem tisztázza véglegesen a magyar-szabír viszonyt, de segítheti egy elfogulatlan magyar őstörténet-kutatás újraindulását. Nem lehet véletlen, hogy Juhász Zoltán éppen e térségben talált rá egyik legközelebbi zenei rokonunk, a karacsáj-balkár nép muzsikájára.20 Az említett szerzők és mások munkáiból, Ottó szerzetes majd Juliánus utazásából tudjuk - mutat rá Szabados György21, hogy a XIII. században még kétségtelenül létezett a magyarságnak három nagy tömbje: az egyik a Kaukázus térségében, a másik a mai Baskíria vidékén, ahol Juliánusz barát rájuk talált, a harmadik a Kárpát-medencében a csángókkal egységben. Az Irtisz-Ob vidékén élő szabírokról nem tud. Hogy miként tűntek el az előbbiek, s volt-e az Urálon túli, vagy a kaukázusi szabar- szabírokkal kapcsolata Juliánusz magyarjainak, erről kevés az adatunk. A legtöbb a Kuma-mentiekről maradt: őket 1222-ben igázták le a mongolok Szubutáj Bagatur vezérletével. Lassan muzulmán hitre tértek, de Madzsar még a XIV. században is virágzó kereskedőváros volt. Egy 1314-29-böl valamint egy 1390-ből fönnmaradt ferences zárdajegyzékből tudjuk, hogy négy kolostort tartottak fönn Régi-Magyarországon: kettőt Mager városában22, a harmadikat Ugek, ill. Ugueth, v. Uguech ~ Ügyek, nevű helyen, a negyediket a kaukázusi hegyvidéken. Tudjuk, hogy az úgy’ ősi magyar szó, értelme szent.23 Ibn Batuta (XIV. sz.) alapos leírást hagyott ránk a hitélettől és gazdálkodástól a népélet apróságaiig: vásár, étkezés, ruházkodás, stb. Besse János 1829. aug. 18-án lerajzolta Magyar város romterületén talált fehér márványtáblát egy örmény házában. A rajzot Bendefy közli könyvének 235. oldalán. Timur Lenk pusztította el a várost és az országot 1395-ben. 141
