Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2-3. szám - Czakó Gábor: Az ismeretlen eredetű magyarság
jax) nevezték és barátaiknak tartották, míga tarchaniaknak (Tarxan-jax) annyi kárt tettek, amennyit csak tudtak Patkanov szerint a nagy területen elterjedt, „sáncokkal, árkokkal művésziesen felépített csúd-várak - a hantik szemében csudilatos erődök valamint az ott található díszes cserépedények, agyagedények, és salak-darabok, melyek a fazekas- és kovácsmesterség fejlettségétfeltételezik, nem származhattak a kultúra alacsony fokán álló mai oszt- jákok és vogulok - manysik, (Cz. G.) - elődeitől, hanem az egykor itt lakó „Tapar-nép maradványaiul tekintendők.” Ezeket másutt Saper, Soper, Saber, Sibir, Sivir népként is emlegetik12. Kultúrfölényük bizonyságául idézi, hogy az északi osztrákoknál és vo- guloknál: saber (soper) voh (-ogi) annyi mint: ezüst, szó szerint „saber fém”. Később hasonlóan jelentős kulturális-műszaki előnnyel érkező az orosz hódítókat is saber- nek kezdték nevezni. Reguly Antal gyűjteményében egy északi osztják hősi énekben ilyen bekezdést találunk: Soper nohlá vuas ti amesleu Saper nohlá aut ti amesleu „A kimagasló Soper (Saper) városában éltünk mi (eddig).” Egy másik énekben pedig ezt találjuk: „Saper naj ánkem ar” - Ének Saper (város) fejedelemnőjéről.”13 Ezen énekeket úgy lehet tekinteni, mint a távolabb déli vidéken énekeltek visszhangját. Reguly szerint egy osztják törzs Saber-mám (Sabernép) nevezi magát Obdorsk mellett. Nemkülönben érdekes a Saber-mu (Saber-föld) elnevezés. A szerző a Sabrei-pai, Savri pai (pai osztjákul: domb, magaslat) nevekben is Sabar szót állítja. Patkanov szemében a „szabír” szóbokor igen réginek látszik - szerinte Raschid- Eddin perzsa történetíró említi először a XIII. században, s visszautasítja, hogy a földvárak, a fémművesség, a fegyverek, a művészi cserepek és a nemesfém tárgyak szlávok művei volnának.14 Más orosz történészekre hivatkozva lehetségesnek tartja, hogy a tapar-szabar nép délről érkezett, és az Ural mindkét oldalán lehettek szállásai. Földműveléssel, iparral és kereskedelemmel foglalkozott. Az iparcikkek nyilván a kiváló szibériai prémekért cserélődtek, melyekért messze, a Fekete-tenger térségében is jól fizettek. A szabír földvárakat éppen a vogul, osztják, szamojéd népek ellen is emelték.15 A múlt század végén fölfedezett Árkaimnak kettős, kerek védőfala volt, és a két körben elhelyezkedő lakóházakat utcák választották el. A külső fal átmérője 160 m, vastagsága 4 m volt. Földből készült, melyet gerendavázak közé tömörítettek, majd vályogtéglákkal borították (Zdanovics 1997). Belül a házak a falakhoz simultak, és sugár irányban voltak elrendezve, ajtajuk a központi térre nézett. (Z. Tóth Csaba nyomán) Valószínűleg a tapar-sapar nép hagyatéka a Kr. e. 2000 körül keletkezett és 2000 évig létezett ún. andronovoi kultúra, amelynek egyik származéka a szintasta-kultúra, 139
