Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2-3. szám - Patak Márta: Napi séta; Edit helyett; Ébredés után; Az órák megszólalnak

mel, amikor a nagyméretű ikeás papírszatyorral a kezemben odaálltam az első fiók elé. Sejtettem, mi lehet benne: hosszúkás varrós doboz, a kék posztó tűpárnában néhány gombostű, alig láthatóan megrozsdásodott varrótű, hosszabb, rövidebb, három zsákvarrótű, összehajtogatott újságpapír-darabkára föltekert cérnamaradékok, a többi

cérna külön dobozkában a piros hímzőfonallal, stoppolófa, gyűszű, kötőtű, horgolótű, egy fekete olló, pici, átlátszó dobozkában a gombok. A másik fiókban pedig a maradékok. Különböző méretű, színű, vastagságú anyagmaradékok.

Kihúztam a helyéről a két fiókot, hogy a tartalmát ömlesztve beleborítsam az ikeás szatyorba. Megfogtam az elsőt. Úgy akartam, hogy oda se nézek, mint a fényképeknél, de másképp itt se ment; nem önthettem mellé az egészet. Pedig mielőtt megemeltem, már sejtettem valamit, mintha tudtam volna, hogy ha a kopott stoppolófa és a vakrozsdafoltos gyűszű láttán érzéketlen maradok, akkor megúsztam. Akkor van remény. Akkor lepereg rólam az égvilágon minden, akkor nem kell félnem, ha munka után hazajön, megint azzal fogad majd a tulajdonos, hogy de jó, hogy végre felépültem és hazaengedtek, mert váltig állítja, hogy én a lánya vagyok, a néni pedig, aki itt az alsó szinten lakott, a nagymamám volt.

126