Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2-3. szám - Odorics Ferenc: Emlékív: Hajnóczy sámán-költészete
„A tetemet szokás szerint megnyúzták, kitömték és a zsákmányt a vadász a hazájába szállította. Édesapjuk elejtéséért szép summa ütötte az özvegy markát; (...) A fiú valami gyerekes büszkeséget érzett ki Csilla elbeszéléséből, végtére is: a külföldi vadászok nem mindenkire emelnek puskát, és nem mindenkit tömetnek ki; nagyon válogatnak, mivel a vadászjegy méregdrága, és csupán két felnőtt kilövésére jogosít. Igen, akkoriban így gondolkozott, a siker: bűn, mindenfajta siker, s látta, nemcsak Csilla, de a nővére is osztozik ebben a büszkeséghez hasonló érzésben, ami az apjukkal történteket illeti.”15. No de kik ezek a külföldi vadászok? S miben osztozik Csilla és Csilla nővére ? Idézem: „Végül a néger és a fehér (jelzem: külföldi és hivatásos - O. F.) vadász beszállt a kocsiba, a cigányok (akikre a tetem megnyúzásának tevékenysége hárul - O. F.) a kutyákkal a raktérre kuporodtak, a dzsip motorja felbőgött, és egy perc múlva csak néhány halvány vérfolt látszott a járdaszigeten.”16 S miben osztozik Csilla és Csilla nővére? A büszkeségben, hogy apjukat kilőtték, s a szép summában, ami az özvegy édesanyjuk markát ütötte. Csilla és nővére elárulták az apjukat, elárulták a törvényt. A fiú az árulás fölött mond ítéletet, Flajnóczy Péter az apokalipszis hangján mond ítéletet mindarról, ami itt, bennünk, s körülöttünk történt-történik. Hajnóczy a Jézus menyasszonyában ítéletet mond azok fölött, akik nem teljesítik a nevükkel megírt sorsfeladatot, a névírás üzenetét. Csillát valójában Júliának hívják, csak a fiú nevezte el gondolatban Csillának, merthogy „szükségét érezte, hogy furcsának mondható viselkedését legalább egy nem mindennapi keresztnévvel magyarázza”17. Itt világosan megmutatkozik, hogy Hajnóczy bízott a nyelvben, hitt a nyelv magyarázó, sorsfeladatot kijelölő szerepében. A fiú számára Csilla nevében a határtalan csillagos ég jelenik meg, az a láthatatlan hatalmas erő, mellyel szövetségre kell lépnie. Csilla nevében felajánlja a szövetséget, a történetben pedig elutasítja azt, hiszen az apa - aki tradicionálisan a törvény - után a fiút is elárulja. A regény zárlatában olvashatjuk: „Amikor az asszony (és itt már nem Csilla! - O. F), mint valami festőnövendék, fekete-fehér rajzokat készített testéről, felugrott a heverőről, és a szívgödörre mért hatalmas ütéssel megölte Csillát. »El akart adni a négereknek.«”18 Ez nem volt lehetetlen, hiszen Csilla markát szép összeg ütötte volna, ha a rajzokat és a fiú tartózkodási helyét a fehér vadászokkal közli. Persze a fiú „valahogy” már tudta, hogy Csilla nem tudja teljesíteni a nevébe írt feladatot: „A sörösüveg kupakjával az ablakon beszűrődő neonfénynél a falra rajzolta: CSIFFA.”19 (506.) Csilla neve a Jézus menyasszonyában nem a csillagok fényénél ragyog fel, s még kevésbé a csillagok fényével ragyogja be a fiú szobáját, hanem a szűrt műfénynél emblematikusan sörrel (még csak nem is borral) íródik a szoba falára. S a fiú éppúgy áruló. A kiváló tűzgyorsasággal rendelkező Colt 45-ös lőfegyvert mindig magánál hordta, sőt elalvás előtt gondosan még a párnája alá is helyezte, ugyanis „titkos vágya volt, hogy hivatásos vadász lesz,”20. Ami persze nem lehetett, hiszen csak külföldi működhetett ezen a vadászterületen. A fiú feleségét Marinak hívják, s Júliát is azért nevezte el a fiú Csillának, mert úgy vélte, a Csilla nem mindennapi keresztnév, „de aztán átvillant rajta: a Csilla sem 97
