Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2-3. szám - Toldi Éva: A lényegi magány
TOLDI ÉVA A lényegi magány Illik Fenyvesi Ottó könyvére a Maurice Blanchot-tól kölcsönzött cím, aki szerint egy idő után, amikor kiderül, hogy a művek egyre inkább leválnak alkotójukról, s önálló életet élnek, „az íróban mind erőteljesebben támad fel annak szükséglete, hogy kapcsolatot tartson önmagával. Ez azt jelenti, hogy irtózik attól, hogy elszakadjon önmagától annak a semleges, formátlan és sorstalan hatalomnak a kedvéért, mely ott van minden mögött, ami íródik”.1 Fenyvesi Ottó Némely részletek című könyve is hasonló indíttatású. Hét verseskötetével jelentős költői opust mondhat magáénak, amelyben a dialo- gicitás elve érvényesül, s kezdettől fogva jellemző volt rá az intertextuális utalásrendszer jelenléte, stiláris felismerhetősége. Első kötete a Selyempatkányok áttetsző selyemzónákon címet viselte. Mondatszerkesztése, metaforái és helyenkénti balladai- mitikus felhangja Juhász Ferenc hosszúverseinek modorát idézte, amelyet az Új Symposion első nemzedékének, Domonkos Istvánnak és Tolnai Ottónak a neoavant- gárd szabad asszociációs versalkotó eljárása nyomán teljesített ki. Versnyelve elsősorban a rockzene, valamint más alternatív zenei irányzatok, a punk - és ahogyan egyik versének címében maga nevezi: a „hardcore-punk blues” - nyomán bontakozott ki második kötetétől kezdve. A pop-rock zenei ihletésnek kétségtelen közösségi jellege költészetében az avantgárd lázadó gesztusaival ötvöződik, Kassák neve lesz leghosszabb ideig kitűzve verseinek élére. Kollapszus című kötete kifejezett manifeszt-verseket tartalmaz, s aláfestésként a protest-songok szolgáltatják hozzájuk az alaphangot. A modern kor vívmányait élteti, a mozgólépcsőt és a liftet, s miközben azt olvassuk: „Zúzz, tiporj, hogy végre látva lássam / Erezzem beakadt horgaidat / Intézz el, törj össze, lapíts szét, hamvassz el” - nem csupán a polgárpukkasztó életérzést regisztráljuk ekkor, hanem azt is, hogy punkzene szövegei egyfajta pretextusokként belejátszanak versszövegeinek létrejöttébe (Hardcore-punk blues). „TE TALPNYALÓ, TE SZOLGALELKŰ / MŰANYAG MALAC, RESZKESS” - fenyegeti meg a Légkondicionált tükörtojásban a konszolidált konzervatív életelveket vallókat a lázadó, s nem véletlen allúzió csupán, hogy ugyanott arra szólít fel: „hazátlan zöldben legelő nyájak egyesüljetek”, a kor munkásmozgalmi jelszavát ironikusan, tiltakozó gesztussal idézi fel. A látványos manifesztatív jelleg mögött azonban kezdetektől felfedezhetőek azok a jelek is, amelyek a Blues az Óceán felett című, régi és új verseket egyaránt tartalmazó kötetében egyértelműen kirajzolódnak, s jelzik, nemcsak zenei világa szelídül meg, hanem egész versvilága befelé fordulóvá, kontemplatívabbá, önvizsgálatra késztetővé válik, ezzel együtt pedig versnyelve is veszít harsányságából, az elégia és a szenvedéstörténet felé mozdul el: a vers- és én-látás szétesése, elbizonytalanodása, identitás85
