Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2-3. szám - Rideg István: Körmendi Lajos legerotikusabb költeménye, a Kettesben (1984) - A turkológus baráti karikatúrája (1981)

7. A Búcsúvers a Mándoky Kongur István emlékére összeállított Körmendi-verseskönyv, a Kurgán (Barbaricum Könyvmühely. Karcag. 1997) bevezető verse.

Körmendi Lajos (1946-2005) József Attila-díjas író, Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjas újságíró haláláig 25 - kisregényeit, elbeszéléseit, költeményeit, műfordításait, riportjait, művelődéstörténeti tanulmányait tartalmazó - kötete látott napvilágot. A Telefax a Megváltónak című naplóregénye eddig két magyar nyelvű kiadást ért meg, ugyanez a műve, valamint egyik verseskötete eszperantóul is megjelent. A főművének tekinthető Telefaxnak az író halála előtt lengyel kiadása is készülőben volt. A korai távozás másban is megakadályozta a Nagykunsághoz, Karcaghoz és Berekfürdőhöz valóban utolsó lélegzetéig hűséges Körmendit: megkezdett további műveinek a befejezése, sajnos, elmaradt. Hál’ istennek a barátai nyomban nekiláttak az életmű lehetséges további kikerekítéséhez és az életmű-értékelés megkezdéséhez. 2005-ös halálát követően eddig 4 újabb Körmendi-kötet került asztalunkra (a Körmendi és Sanisi szabad csapat című széptanulmány-kettőskönyv 2006-ban, Az álom fonákja címmel válogatás írásaiból szintén 2006-ban, Édes otthon című montázsregénye 2007-ben, és A kilenc kínzás földjén címmel útirajzai 2009-ben). A szolnoki Eső című folyóirat még halálának az esztendejében különszámmal tisztelgett Körmendi Lajos emléke előtt.

Körmendi életművének szerves része irodalom- és közösségszervező működése. 1989-1995 közt a vidéki irodalmi folyóiratok javának színvonalára emelte az addig csak a helyi értékrend kiszolgálására és erősítésére képes szolnoki Jászkunság című folyóiratot. Karcagi gimnáziumi tanárként az 1980-as években máig emlegetett diákszínpadot szervezett, az MDF egyik alapítójaként és szervezőjeként pedig a rendszerváltozást követően két évig szülővárosa alpolgármestere. Azért csak alpolgármester, mert elhárította a neki (Karcag másfél évtizeden át vezető ellenzékijének) fölajánlott polgármesterséget: ott van neki a szolnoki irodalmi lap, őt elsősorban az foglalkoztatja! Hogy az 1994-es újabb fordulat után ismét kitessékeljék az e Tisza-parti megyeszékhelyre is visszatérő egykoriak (akik először 1980-ban tették munkanélkülivé, akkor a megyei laptól kellett távoznia). Máig működik az általa 1999-ben (már halálos betegen) alapított berekfürdői írótábor, amely távozását követően fölvette a nevét. Könyvkiadót hozott létre Barbaricum Könyvmühely néven, amely neki köszönhetően félszáz kötetet jelentetett meg, s amely ma is létezik.

Hogy mekkora szeretet övezi Körmendi Lajos emlékét odahaza, a Nagykunságban, szobrászművész barátjának, Győrfi Lajosnak a berekfürdői sírra állított (író-)fejedelmi emlékműve is bizonyítja. Az a szeretet, amely máig övezi Körmendit, mely szeretet megnyilvánulása a most készülő Körmendi-monográfia is; ez a tanártárs barát, Rideg István munkája lesz. Az 1942-es születésű, Karcagon élő nyugalmazott középiskolai magyartanár Körmendi Lajos világa című, készülő müve az író életéről és munkásságáról egyaránt szólni fog. Rideg István születőben lévő Körmendi-könyvéből eddig a Soproni Füzetekben, a Várhegyben, a Jászkunságban és a Szegedtől Szegedig antológia számaiban jelent meg részlet. Az Életünkben most közreadott két verselemzés egyikének a ’hőse’, Mándoky Kongur István (aki az ELTE törökségkutató - a műveltebbek nyelvén: turkológus - tanáraként Kazakisztánban 1992-ben hunyt el) szintén karcagi, az író barátja és szellemi fegyvertársa volt a magyar-kun kapcsolatok föltárásában s fölmutatásában.

Rideg Istvánnak eddig két önálló könyve jelent meg, mindkettő irodalomtörténeti tanulmánykötet, s mind az Alföld és irodalom, mind a Kévébe kötve Körmendi karcagi kiadójának, a Barbaricumnak a közreműködésével látott napvilágot.

K. M.

52