Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2-3. szám - Rideg István: Körmendi Lajos legerotikusabb költeménye, a Kettesben (1984) - A turkológus baráti karikatúrája (1981)
Látjuk, már a vers első leütéseiben ott van valami, a verseimben is sugallt „inger- kedő” hangulat. Aki ismerte Mándokyt, az tudja, ő valóban rendkívüli, célratörő, rebellis alkat volt. Ezért aztán nagyon illik hozzá az ilyen kihívó, már-már szentségtörésnek látszó megnyilvánulási forma: „fejemben ördögök fütsék a katlant”. Itt hát egy markánsan parodizált lelkesültséggel van dolgunk, s az ördögök az Űr segítségével működnének közre. A kun és a rokon népek imádatából táplálkozó erkölcsi energia „tréfálkozik” itt az Ürral, aki bajtársi partnere kell hogy legyen a nyelvésznek ebben a „játékban”. Mivel a türelmetlen turkológus radikális változtatásokra készül, ezért a vers igen „magasan” kezd. Ennek ellenére töretlenül ívelő értékgyarapodás van a szövegben, egészen a befejezésig, akárcsak valamely ódában. Isten háromszori megszólítása eleve három részre tagolja a szójátékaiban groteszk költeményt, amely egyébként tömbszerűnek hat, már első rápillantásra, mert az érzések, gondolatok szabad áramlását nem zavarják még a központozási jelek sem, hiszen ilyenek nincsenek benne. A sorok is csak egy helyütt, az 1. rész végén lesznek lépcsősek. Ott is csak azért, hogy valamiképp kiugrassák a „sárhajókon ’ szót: „agondolatok / sárhajókon /jönnek-mennek". Szükséges megjegyeznünk, hogy a „sárhajó” valaha a Tisza szabályozása előtti vizes, sáros rétségeken egy ló vontatta, csónakszerű közlekedési eszköz volt. A sárhajónak fontos szerepe van a műben, ugyanis a haladás nehézkességét, a szellemi erjedés lassúságát, lényegében tehát az elmaradottságot, az emberi butaságot jelzi Isten előtt. Itt még azt is fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a Békés megyeiek dicséretére válik, a Nagy-Sárrét csücskében, Gyomaendrődön a Körösi Műhely 2000-ben Sárhajó címen indítja el negyedévente megjelenő kulturális lapját, a civil szervezetek támogatására. A 2003/1. számba Körmendi is ír 5 verset, sőt a kumuk költő, Mahammat Badrutdin 11 költeményét is lefordítja nekik, és beharangozza, hogy a kumuk költő „Tervei között magyar költők kumikra fordítása és egy Mándokyról szóló regény megírása szerepeld 1992. augusztus 22-én a dagesztáni, a Kaszpi-tenger melletti Mahacs- kalában „Az ö kezei között halt meg a magyar tudós, akinek a szuggesztív egyénisége igen nagy hatással volt az egész törökségre, s a saját nemzeti értékeik, a nemzeti azonosságtudat és a függetlenedésfelé lökte őket” - írja másutt Körmendi Egy dzsigit a Kaukázusból című tanulmányában. (4.) A paródia 1. része így hangzik: „fejemben ördögök fütsék a katlant / szavaimban farkas toportyánzékoljon / az uhu is kumukul kuvikoljon /a városatyákfélénken üzbé- gessenek / mert ebben a városban a főutca / kikövezve / de a gondolatok / sárhajókon / jönnek-mennek”. Az 1. részben nem kisebb kívánság hangzik el, mint az, hogy az Úrhoz forduló, a rokon népek kultúrájával átlényegített, fanatikus tudós az Úr segítségével gyakorolhassa a felelősségre vonást. Ehhez önmaga is erősödjön az Úr által, de még a természet is minősüljön át, és mindezek következtében rettegjenek a város urai, a lelki elmaradottság konzerválói. Ellenükre szövetkezne a tudós még az ördögökkel is, adja tudtul az Úrnak. 47
