Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2-3. szám - Rideg István: Körmendi Lajos legerotikusabb költeménye, a Kettesben (1984)

RIDEG ISTVÁN

Körmendi Lajos legerotikusabb költeménye, a Kettesben (1984)

Jó estét! - köszöntek ránk Verseghy ismeretlen pornográf versei.

Ferenc urunk - mit kell tenni ? - kikérdezett engemet:

„Gyakran gyakni, hegyes csöcsén vadászgatni mennyemet, apolgatni rózsás rése édes partjait, rázúdítni csókjaimnak zivatarjait, jól felbírni csiklandással völgye szárnyas ajtaját, ujjam körme sem bánthatja harmatozópitvarát...”

Te alélsz, támadsz, mint Soror Formóza, rimánkodsz váltig:

„No! No még, no még, no még, no még, csak egy kis Miatyánkig!”

Vitéz tusa, tüzek, havak, vígferenckedés, zuhanás és magos égbe lágy emelkedés, nincsen múltam, nincsen jövöm, jelenem - sötét tenger tükrén táncol tetemem.

1984

Ezt a verset Szolnokon, egy író-olvasó találkozón, 1994-ben nem merte felolvasni a színész. Vajon miért?

A Kettesben a. Módosított születés (1980) párja. Csakhogy, amíg a. Módosított születés a sóvár erotika, a Kettesben a vaskos erotika megtestesítője.

A Kettesben enyhén szólva is: pajzán vers. Körmendi a Julianna-versek közé helyezi, és az Edesem, ma oly fanyar vagyok... (1994) című magánkiadású verseskönyvében jelenteti meg legelőször. A kötet 37 verse közül a Módosított születés a 29., a Kettesben a 32. vers. Két olyan Julianna-verset fognak közre (Édesem, ma oly fanyar vagyok..., Magány), amelyek viszont az öntörvényűség magányát fejezik ki. A Kettesben azonban nem Julianna-vers, mint ahogy a Barbaricum kötetből (1981) beemelt Módosított születés sem.

A Kettesben a kendőzetlen szexualitás Verseghy Ferenc modorában írt jellemképe, mert személyeket jellemez, férfit és nőt, de ugyanakkor helyzetdala is, mert az elképzelt helyzetből fakadó érzéseket szólaltatja meg. Körmendinek ez az erotikus verse a szerepjátszás terméke. A testi szerelem részletezése, beteljesülése. A kéjérzet szinte a megsemmisülés, a halál állapotába juttatja az elbeszélő férfit.

Az adott vershelyzetben „Verseghy / ismeretlen pornográf versei” köszöntenek a szerelmesekre. A költő maga mondja fel a „leckét” a maga és szeretkező társa nevében, mígnem a kéjérzet csúcsára ér(nek).

42