Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2-3. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 14.)

Kiolvasható volt elsősorban persze abból, hogy mindenestől vállalt. Nem valami messiásként érkeztem pedig, hanem hívatlanként, apátlan-anyátlan fattyúként. És teherként abban az értelemben, hogy pénzbe került életben tartásom, azután iskoláztatásom. Vállalta. Még kívülállók, vagy némelyik családtag, főképpen Ferenc bátyám berzenkedése ellenében is vállalta jogaim s egész valóm védelmét. Még a strandra szökdösésem ügyében is inkább mellém állt mások vádaskodásával szemben. „Itthon kellettél volna, mert térivel - rakott szekérrel - jött Ferenc bátyád, segíthettél volna a lerakodásnál”. „Máskor ne felejts el porcsint - apró füvet - vágni a kacsáknak. Minden nap kell. Ne nagyanyád görnyedjen”.

Ilyen s hasonló zsörtölődések útján próbált kötelező tennivalóimra figyelmeztetni. De ha ezek ellenére is elcsavarogtam, nem emelte feljebb a hangját.

Hatalmas áldozat volt pedig részéről ez a nagy türelem és megbocsátó hajlandóság.

Már felnőtt koromban jutott fülembe az a családon belüli suttogás, hogy kivételes képességű embert sejtett bennem nagyapám. Többször kijelentette engem szerető, de velem ellenségesen érző rokonok, ismerősök előtt is, hogy nagy valaki leszek.

Utólag is melengető, megható ez a nagyapámban élő feltételezés és igazán fáj, hogy nem az ő elképzelései, talán reményei szerint formálódott az életem.

Azt is tudom természetesen, hogy sorsomba álmodott vágyai mögött semmilyen alantas számítás nem lapult. Legkevésbé valami kézdörzsölő, üzleti kalkuláció, hogy majd mindent busásan visszafizetek.

Voltaképpen még jogos is lehet a szülő részéről, ha bízik gyermekei erejében, lehetőségeiben, amelyekbe az is belefér, hogy ha ő elesik öreg korára, ott lesznek gyermekei, akik támaszt nyújtanak.

16