Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Alexa Károly: ...szövegek otthon. II.

nagyfokú térnyerése, a válogatás és a kivitelezés igényességében egyaránt. Természetesen nem dönthető el, hogy ez merőben a szerkesztői ízlésváltozás következménye vagy az irodalom visszaszorulásáé az összművészeti piacon.

A legutolsó nyolc évről nagyon nehéz beszélnem úgy, hogy ne tűnjön se kérkedésnek, se mentegetőzésnek. A folyóirat szerkesztésének külső körülményei a lényeget illetően alig változtak a korábbiakhoz képest: az Életünk fenntartójaVas megye volt és maradt, némi központi támogatással. Megjegyzem - megszűnvén a vármegye, senki nem vádolhat hízelgéssel vagy sandasággal -, hogy soha jobb - előzékenyebb, nyitottabb, toleránsabb és barátibb - „lapgazdát”, mint Vas Megye Közgyűlése... A szerkesztőség számára ez kényelmesnek mondható állapot 2010 után viszont hirtelen nagyon is konfliktusos lett - amikor is a közigazgatás teljes átrendeződése minden megyei intézmény továbbélését kérdésessé tette. Megjegyzendő, hogy az Életünk korábbi viszonylagos védettségének meghatározó tényezője volt az, hogy 2002 és 2010 között a balliberális országvezetéssel szemben Vas megyében jobboldali koalíció volt az élen, és ez kedvezett a lap hagyományos irányvonalának.

Amivel szembe kellett és kell néznie egy folyóiratnak - s talán ez észlelhető az Életünk utóbbi évfolyamaiban - az az erőteljes forrásszűkülés, de még inkább az, hogy az irodalmi élet engesztelhetetlen indulatokkal terhes, hogy a politika kényszerei átjárhatatlan határokat vontak az egyes írócsoportok közé.

S talán erről a tényezőről szabad olyan nyíltan beszélnem, hogy ne tűnjék önmutogatásnak.

Számomra megkérdőjelezhetetlen adottság volt az, hogy az Életünk hol is áll ebben a irodalompolitikai térben, s ez számomra is természetes élettérnek kínálkozott, azért pályáztam két ízben is a lap vezetésére. Mi következik ebből a helyzettudatból, már ami a napi szerkeszői praxist illeti ? Tudomásul kellett venni azt, hogy „ez az oldal” folyamatos defenzívában van, ennek minden indulati velejárójával együtt. Szembe kellett nézni mind a radikalizálódással, mind a kiszolgáltatottság soksok élményével, nem is beszélve bizonyos „munkamegosztási” kényszerekről - a Hitel, a Kortárs, a Pannon Tükör stb. velünk szolidáris lapok, de egyben konkurensek is, tematikákban, szerzői kötődésekben, és sok minden másban.

Ezeket a körülményeket nem lehetett nem tudomásul venni, és persze még ezekhez mindazokat (alighanem az igazán meghatározókat), amelyek a rendszerváltozás kezdete óta megszabják az irodalom mozgáskörülményeit. Tehát vállaltuk, hogy (1) ragaszkodunk egy átlátható, bár nagyon is sokféle ízlést és ars poétikát valló író körhöz, hogy (2) folytatjuk a lap hagyományos, kimunkált tematikus irányavonalát, hogy (3) fokozottabban érvényesítjük a Hely igényeit, kultúrtörténeti hagyományait.

Aki rendszeres olvasója a lapnak, az tudja, hogy az Életünk jelentős támogatottsággal rendelkezik az irodalmi életnek „ezen az oldalán”, de úgy, hogy mindig is nyitott ama „másik oldal felé”, amelynek - hogy folytassam ezt a vizuális metaforát-metonímiát - felénk eső „peremén” számosán vannak, akik tűrhetetlennek tartják ezt a megosztottságot. Persze azt se feledjük, hogy egy-egy folyóirat működ137