Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - Szabó Tünde: Fehér (Életünk 2000-2004)
3 SZABÓ TÜNDE Fehér (ÉLETÜNK 2000-2004 - AHOGY 2012-BEN EGY SZOMBATHELYI EGYETEMISTA LÁTJA) „A dolgok mélye pedig nem más, mint az anyag, amely éppen azért nem teljesen sötét, hiszen az értelem jelenti a fényt.” (Plótinosz: Enneadesz, 4.5) A fehér a transzcendens szférához rendelt minőség. Szín és nem-szín, mert foglalata az összes színnek. Jelképe az Osztatlan Fénynek, ilyenformán önmagában kettős, mert érzékelhető, viszont az érzékeken túlira mutat. Fehér a Példabeszédekben (8,27- 31) „kézművesként” említett Bölcsesség ezer arca: Goethe Örök Asszonya, Szolovjov Napba öltözött asszonya, a gnosztikusok tékozló Sophia-Achamothys. - kanosszajárása (sophiurgia) az anyagba száműzött ember istenkeresésének ikonképe. Fehér a vizuális gondolatpredesztinációktól mentes papírlap, amely a Genezis előtti egységről ébreszt suttogó képzeteket; érintetlensége az olvasatok végtelen variációskáláját megelőző lehetőség. Bizonyos szemantikai köntösbe ágyazott viszony- rendszerekben (ahol is a matéria sajátja a fekete) olvasható állásfoglalásként is - ellenpont. Merőleges vektor a mindennapok lineáris folyású szövedékére: a világtörténések horizontális krónikájába állított vertikális szöveg. Ám leginkább talán mégis gyűjtőpont - és gyújtópont. 2000 januárjában a korábbitól élesen elütő, új arculattal jelentkezett az Életünk. A fedőlapot afehér szín - véletlen? - dominanciája, minimalista tipográfiai és grafikai megoldások jellemzik: nyúlánk, groteszk fontokkal szedett címsor, a tartalomszemelvény diszkrét antikvája és az É-betűt mintázó, körformába szerkesztett embléma. Az arcoldali lógónak a hátlapon történő visszaköszönése rejtett formai játékként jelentkezik a letisztult és harmonikus kompozícióban: a körmotívum önmagába visszatérő mozgását mintegy megismételve kettős pecsétként zárja közre a tartalmat. 2001 -tői a borítón a következő szám repertoármorzsái mellett olyan személyek sorait olvashatjuk mint Mateo Guzman, Illyés Gyula, Weöres Sándor vagy éppen Krisna- murti - csak hogy néhányat említsek a számos, megidézett gondolkodó közül. Az éteri fehér háttér előtt pedig szemünkbe égnek az idézetek súlyos, föld-fekete sorai, az embléma életnedvként pulzáló vörös ék(ezet)e, s az embert egyszerre elfogja valamiféle nyugtalanság, valamiféle kényelmetlenség... valamiféle hiány. Umberto Eco A tökéletes nyelv keresése című munkájában többször visszatér az ádámi nyelv problematikájához, ti. ahhoz a nyelvhez, amelynek segítségével az Első Ember képes volt megszólítani Istent és nevükön nevezni a világjelenségeit - s amelytől megfosztanunk a Kiűzetés során. A halandóságában megnémult s megvakult 110
