Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - A történelem kihúzta a lap alól a szőnyeget (Beszélgetés Fábián Lászlóval)
6 VAS NÉPE HÁTTÉR 1995. november Ki mondja ki, mi mondható? Beszélgetés Fábián László íróval, az Életünk új szerkesztőjével Az irodalom főként a kimondhatatlan kimondásából létezik. Az író a kimondhatatlant fürkészi — az örvénylést. mondaná Heidegger —, ugyanazon titkokat cserkészi be korról korra. Olykor fölszolgálja a titok nyitját, de a titok is megmarad. A különböző szerzők művei inkább kipróbálásra érdemes, vagy éppen nyomban tévutat sejtető ösvények. A posztmodern töredékekből álló próza a televíziós klippvilág átfordítása, noha életérzés Ls egyúttal. Az információ-dömping és a látvány-fétis szőttese nagy-nagy hézagokkal, bárhol helekapva olvasható. Tükrözi a posztmodern állapotot, melyben nem nagyon van helye a regénynek. A funkcionális analfabetizmus a klipp-demokráciák fejleménye. Ebben a helyzetben mit akar az író? És hogyan akarja? Kinek? — íme néhány gondolat az Életünk októberi számának esszéjéből, melyet Fábián László, a folyóirat új főszerkesztője írt „Az örvény középpontja felé” címmel. • Merklin Tímea Fábián László író Zsemlyében született—így meséli, ilyen régiesen, ahogy megőrizték nyelvükben a helybéliek —, a hét három napján oda jár haza Szombathelyről a szülői házba. Amikor pedig pénteken este végez itteni teendőivel, „még ha- zább” megy. Budapestre a családjához. — Min dolgozik? — A végén járok egy nagyobb könyvnek, amely radikális ökológiával foglalkozik. 15 egymással összefüggő esszé, egy nagy esszé fejezetei. Hár- mat-négyet már publikáltam, írok rövid esszéket, mondjuk így: „Találgatások a halálról” címmel. És még dolgozom egy regényen is, az a címe: 1876. Nem különösebb dátum, de nekem két szempontból fontos: ez van írva építési dátumként a zsennyei haranglábra, és ebben az évben született a nagyapám. Ebből a kettőből kombinálva kiOlyan, amelyben a teremtő, aki nem feltétlenül Isten, mindenképpen fölötte van a teremtettnek. Ez kozmológiai értelemben kivetítve a nagy vallási és mitológiai rendszerekhez vezet el, amelyek tartalmazzák a világ egylényegűségét. Vagyis azt. hogy az ember — merő önzésből vagy akárcsak ostobaságból — nem válhat le a világról csak azért, hogy szembeforduljon vele. Ebből az is következik, hogy a létezők egyenjogúak, egyik sem cselekedhet a másik kárára. A legagresszívabb létező az ember, mert gátlástalanul visszaél helyzetével és egyes létezők elpusztítására tör. A minden őszszel menetrend szerint megérkező bronhitis nevű betegség oka, hogy a nagyvárosok (már Szombathely is!) levegője tönkre van téve. Olyan mennyiségű nitrogéndioxid kerül a levegőbe, amelyet egy nagyon erős szervezet sem képes tolerálni. A görögök úgy határozták meg a „még elviselhető várost”, ahol szék kísérletet, hogy megpróbáljam körüljárni azt a lehetetlent, ami a halál. A halál legalább olyan kitüntetett pillanata az életnek, mint a születés, legalább akkora metafizikai háttere van. Ezekben a kis esszékben inkább csevegni akarok ezekről a dolgokról, akár a morbiditást sem mellőzve. Ez azért jó vállalkozás, mert előre biztos lehetek abban, hogy úgysem tudom megfejteni a halál titkát. Ehhez ugyan elég lenne az idő titkát megfejteni, de az eddig próbálkozók azzal is kudarcot vallottak. Dehát a kudarcok az ember izgatottságát, kíváncsiságát nem tudják fékezni. —Azt mondta, a halállal mindenkifoglalkozni kezd egy adott pillanatban. Az ön életében is volt egy konkrét pillanat? — Volt, 1940. május 9-én — akkor születtem. — Nem hiszem, hogy a bölcsőben is a halál miatt sírdo- gált! Vagy lehetett már akkor valami rossz elvérzete? — Tréfál, pedig ez komoly. Az ember a jövőben él. Példát mondok: már a magzatnak van keze, lába. Pedig az anyaméhben nincs rá szüksége. Mégis van, hogy megszületése után használni tudja őket. Visszatérve: valamilyen módon mindegyik írásomban a halállal foglalkozom. Attól tartok, nekem ez a témám. Az öröklét problematikáját igyekszem megfogni. Ebbe azok a cselekedeteim is beletartoznak, melyekkel ki akartam térni a halál gondolata elől. _________________________ d ana, az „éberségi állapot" kialakítása izgatott minket, amely lehetővé teszi a hiteles megismerést. Hamvas mélységesen megvetette a rendszert, amely körülötte, illetve körülöttünk volt. Sok fölemelő érzésre nem volt okunk. Ismertük a sorsát, hogy Lukács György kipiszkálta a közéletből. De egy embert, aki befelé él, nem lehet megalázni, mert annak méltósága van. —Ki volt még az a gondolko- dó, aki nagy hatást tett önre? lul is. Kettősség van benne: konzervatív gondolkodó, konzervatív ember, közben pedig szkeptikus. Ez csak egy látszólagos ellentmondás, mert épp a hagyományhoz kötöttsége az oka, hogy minduntalan eszébe jut: ő csak újra felmond egy leckét, itt már minden probléma megoldódott. Például: „Az idő újabb cáfolata" című esszéjében hosszasan összegzi és elragadtatottan kommentálja a legkülönbözőbb elméleteket, amelyek cáfolni látszanak az időt. Ám a végén felsóhajt: én mégis Borges vagyok, aki itt és most, ebben az időben gondolom ezeket. — Milyen feladatokat tűzött maga elé, mint az Életünk új szerkesztője? — Igyekszem azt a nem felhffl rszágo» A szülő, őrs: lyóirat. Vaj mutatni megfelelő akik őrs: hatnak sí nánk ho; magyar in arculatának nálisabb I hogy mii lehessen Az első egn töltöttem, egymás mel szes magyar tot. Készít magam s; tam, hogy«í egy súlyt bivel. Vaj szába. Ni mégis ki azt súgj' gyár in meg azt csak bujkál csak el kell kutatni. Uj irodalom bad elves: kell, hoj jelentési deklődéi retném nak ismeri lett újabbak érzékeny művészet kor repi esszé, esetleg egy sajátoa esszék meghat ném, hogy •] — g< szeti vagy lenjenek retné felt azzal publikl
