Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Kerti tagozat (Beszélgetés Ambrus Lajossal)

kell. Különben is aprólékosan dolgozom és könyveimet soha nem engedem ki köny- nyedén a kezemből.- Hallani, hogy Ont még a biológusok is különlegesnek tartják, olyan irigylésre méltó, régi szakirodalmat gyűjtött össze a gyümölcstermesztésről. 2012 nyarán meghívásra az Őrségben vendégeskedett gyümölcsfák ültetésénél. Ilyen alkalmakkor irodalmi igényű előadást tart a kertészetről?- Ez egy külön mese - ó, a pomológia! Igen, vagy húsz éve hódolok legújabb szenvedélyemnek, az időtlen szépségű agrikultúra iránti lelkesedésemnek. Ezért aztán nekiláttam a régi kertészeti, gyümölcsészeti, szőlészeti irodalom begyűjtésének - szinkronban azzal az őrült helyzettel, hogy szőlőhegyet vettem a Kissomlyón és gyümölcsöst alapítottam a faluban. Elültettünk kereken 100 darab almafát, épp az idén fordultak először termőre - de 50 különböző régi fajtát! Ehhez persze szinte kalandos gyűjtőutakat kellett szerveznem Velem-Cák környékétől Nyitra megyén át a Dél-Alföldig és Udvarhelyszékig; mindeközben szellemileg is fölkészülni. Nyakamba vettem hát ország-világ antikváriumait és mára egészen csinos kertészeti irodalomgyűjteményt hoztam össze. Nem a könyvritkaságokra utaztam, egyszerűen a méltatlanul elfelejtett és mellőzött szellemi teljesítményekben akartam önfeledten elmerülni: azt kell mondanom, a XIX. századtól egészen kiváló tudós férfiak egész sora foglalkozott a régi magyar kerttel, a gyümölcs kultúrtörténetével, termesztésével és problematikájával. Hogy a legnevezetesebbeket említsem: Bereczki Máté, Entz Ferenc, Villási Pál, Ru- dinai Molnár István, Angyal Dezső, Mohácsy Mátyás, a szőlészek közt Pettenkoffer Sándor, Németh Márton, Kozma Pál, aztán Takáts Sándor, Rapaics Raymund - egészen Andrásfalvy Bertalanig és másokig. De elzarándokoltam ebben az ügyben Franciaország különböző területeire, s egyáltalán nem véletlenül: véleményem szerint a világon itt védik legjobban és leghatékonyabban, persze sok egyéb tradíciójuk mellett, a saját kertészeti-gyümölcsészeti-szőlészeti-agrikultúrai hagyományaikat. Viszont ha belegondolunk abba a Kárpát-medencei hagyományba, hogy itt a történelem során a huszadik század közepéig is lényegében vagy négy-ötszáz (!) fajta alma, ugyanennyi vagy még több körtefaj létezett, akkor egybevetve mai tudásunkkal és ismereteinkkel, nos, hát akkor tragikus a helyzet. Sokat írtam erről Lugas című könyveimben (eddig három különböző kötete is megjelent, Lugas, Lugas - morepatrio, Lugas - tertium datur), s ha minden igaz, karácsonyra jön ki 30 régi magyar alma című albumunk is egy nagyszerű festőnővel, Kesselyák Ritával, aki ezeket az almakülönlegességeket gyönyörűen meg is festette. Közben meg Kovács Gyula pórszombati erdész barátom gyűjtéséből az ő faiskolai szaporításával Tündérkert címmel elindult egy egyre szélesülő mozgalom is, amelynek célja a helyi gyümölcsfajták visszatelepítése a falvakba és városokba - Szarvas Jóska barátunk viszáki pajtájában is e kultúra fontosságáról beszéltem.

81