Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - Kerti tagozat (Beszélgetés Ambrus Lajossal)
- Míg a folyóiratok húsz évvel ezelőtt gyorsnak számítottak mondjuk a könyvmegjelenéshez képest a havi megjelenésükkel, az internet korában, amikor ezer fórumon dőlnek az információk, és mindenki azonnal reagálhat, ha akar - mi értelme a folyóiratkészítésnek?- Ez egy megmaradt, de kissé magára maradt terep. De él még, legalábbis bennem, a klasszikus ábránd: a papíralapú folyóiratnak szellemi műhelyként kell működnie. Minél szélesebb szellemi közösséget teremteni: előhívni szellemi folyamatokat, az írókban-költőkben műveket inspirálni és megrendelni stb. Ez jobb esetekben mindig így is volt, s talán, ha nem is mindig látszik, ez ma sem változik, az internet ellenére sem. De ma már természetes módon több nemzedéknek kell egyszerre és együtt gondolkodnia, vitákat szerveznie a szellemi élet súlyosabb, legégetőbb kérdéseiről, illetve ezeket generálnia, javaslatokat tenni, a művészet mibenlétéről gondolkodnia. Nem atomizálva, magukra hagyva, ahogyan az internet nemzedéke. Egy dologviszont biztos: nem hatvanéves korban kell folyóiratot csinálni, hanem húsz-, vagy inkább harmincévesen. A rendszerváltozás előtt mindez nem valósulhatott meg - a Kortárs annyiból példa, hogy újabban fiatal, mai harmincasok is bekerülnek a lapkészítésbe és jelentős szerephez is jutnak, amennyiben hozzák a saját nemzedékük legjobbjait, már amennyiben nem osztotta meg őket is oly súlyosan a politikai polarizáció. A fiatalok jelenléte érezhetővé vált a lapkészítés során: más tempóban, más ritmusban kell dolgozni és gondolkozni.- 2010 elejétől On a Kortársfőszerkesztője. Milyen jövőt lát?- Ügy gondolom, ma a legnagyobb probléma a lapoknál (természetesen a finanszírozás és a menedzselés örök gittrágásán túl a megoldatlan, olykor igen súlyos egzisztenciális gondok mellett), hogy túl sok van belőlük, és sokszor unalmasak, akadémikusak, brancsszelleműek és protokollszerűek. Az a folyóirat fogja túlélni ezt a mai szellemi válságot, amelyik friss, érdekes, izgalmas, s olykor még a tévedések lehetőségét is vállaló lappal tud a halpiacon rendszeresen megjelenni. Vagyis szellemi kockázatvállalás nélkül nincs jövőkép.- Kik lehetnek egy mai irodalmi, művészeti folyóirat olvasói? A szerzők mintha egymásnak írnának...- Beszélni is, írni is bizony nem egymáshoz, leginkább az aeternitáshoz kell. Közben persze az olvasó szívébe találni: ma már alig-alig képzelhető el az olyan ideális állapot, mint amilyet ama régi Életünk Hamvas-számával értünk meg, hogy tudniillik egy ilyen szellemi mélységű és tartalmú lapot ezer példányban újra kellett nyomatni. Ezer példányszámú folyóirat sincs, sok olvasó sincs, reklám sincs, a szerzők meg sokszor egymásnak írnak. A megoldás az, hogy radikálisan érdekes dolgokat kell írni. Amit megírtunk, azt meg el kell juttatni az olvasóhoz. Ezt az „eljuttatási folyamatot” is át 77
