Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - Kerti tagozat (Beszélgetés Ambrus Lajossal)
- Az utókor mindig torzít kissé - ha nem is éppen sminkel, de azért gyakran hajlamos megfeledkezni a kevésbé csillogó részletekről. Szögezzük le, az Életünk egyáltalán nem volt különleges „probléma-érzékenységű” a többi, elsősorban vidéki folyóiratok között, de az némileg pikánsan tette a palettát, egyben talán könnyítette is a dolgunkat, hogy a három szerkesztője (Pete, Ambrus és Rózsa Béla 1985-ös halála után Gyurácz Feri) közül egyikőnk sem volt párttag. Vagyis nem álltunk napi, közvetlen kézi vezérlésű pártirányítás alatt: nem kaptunk ideológiai ukázokat, nem szóltak bele nyakra-főre közvetlenül a lapszerkesztésbe stb. - persze akadtak visszajelzések. Aczélék ugyanis rendszeresen tartottak a pesti pártközpontban főszerkesztői értekezleteket, ahol rendszeresen szóvá tették a nekik nem tetsző jelenségeket, folyamatokat, közlési tendenciákat és persze személyi ügyeket. De mégis, a leglátványosabb visszajelzések az évenként megtartott ún. lapértékeléseken hangzottak el (amelyeken a teljes szerkesztőség részt vett), s amelyeken a megyei tanács, a megyei pártbizottság és a minisztérium képviselői elemzésekkel bizonygatták olykor egészen ellentétes véleményüket az adott év munkájáról, a leközölt anyagokról - de egyes lapszámokról is, vagy éppen bizonyos szerzőkről. Előadták, aláhúzták, nyilvánvalóvá tették a szerkesztőség „szerkesztéspolitikai” hibáit, megdorgálták a szerkesztőket (különösen a főszerkesztőt, hisz ő volt mindenért a felelős) - ennek aztán olykor különféle szankciói is akadtak. (Pénzelvonások, bizonyos erkölcsi vagy anyagi támogatások megvonása stb.)- Miközben a folyóiratot a tanács pénzelte a lapkiadó vállalaton keresztül, hogyan engedhettek meg nézeteikkel ellentétes írásokat, szerkesztést?- Ha egy szóval lehetne válaszolni, akkor azt mondanám: nehezen. Persze mivel utólagos és bonyolult, országos politikát is érintő kérdésekről volt itt szó, a nemtetszés kinyilvánításán és az esetleges lapbetiltás lehetőségén túl a helyi hatalom igyekezett körültekintően eljárni. Ne feledjük: lényegében a nyolcvanas évek második felében járunk; beindultak a párton belüli erjedési folyamatok, érzékelni lehetett félnyilvános ellenzéki szellemi mozgásokat, a szamizdatokhoz lényegében hozzá lehetett férni, rendszeresen állt a bál az írószövetség és annak közgyűlései körül, betiltottak vagy felfüggesztett lapokat, így a Tiszatáj és az Új Forrás egy-egy számát, leváltották a szerkesztőit stb. De az Életünk esetében súlyosabb szankciókra nem került sor. Azért tudunk róla, hogy legalább egyszer, az egyik helyi illetékes zsebében ott lapult az előre megírt felfüggesztő javaslat ellenünk, ám végül is nyílt konfliktusra nem került sor.- Vajon az elvtárs miért nem vetette be a felfüggesztőjavaslatot?- Mindig is a helyi politikai akarat és az országos tendenciák egyensúlyának kérdéséről volt ilyenkor szó: szinte patikamérlegen folyt a mérlegelés, igyekeztek megbízhatóan feltérképezni a várható hatásokat stb. Nyilvánvaló az is, hogy a helyi vezetés 72
