Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - Pete György: A havi folyóirat felé
I5 ! ''O \1 >o £ Ui Látogatóban az Életünk szerkesztőségében Ez év január 1-töl havonta jelenik meg másfél évtizede antológia-sorozatként indult Életünk cvmü irodalmi, művészeti folyóirat. A kezdeti lépések, sok-sok küzdelmet legyűrő évek után a kiadvány mind erőteljesebben bizonyította életrevalóságát, az utóbbi években pedig egyre intenzívebben van jelen az ország és szőkébb pátriánk irodalmi-kulturális gondolkodásában. Országosan, sőt határainkon is számontartják, értékelik, egyre kiteljesedő szerepvállalását becsülik. Műhellyé lett az Életünk, amely változatlan feladatának tekinti az e területen élő alkotók munkáinak publikálását, új tehetségek felfedezését, indítását. Ellátogattunk az Életünk szerkesztőségébe, s megkértük Pete Györgyöt, a lap főszerkesztőjét, beszeljen munkájukról, elképzeléseikről, közeli és távolabbi jövőjükről. — Hogyan birkózott meg a folyóirat szerkesztése a megnövekedett feladatokkal? „Birja-e az iramot?" Jogos ez a kérdés, hiszen nem mindenki értett egyet a folyóirat átalakításával. — Valóban voltaik, akik korainak ítélték a havi megjelenést, féltettek bennünket attól, hogy esetleg a kibővült kereteket nem tudjuk egyenletes, jó színvonalon tartalommal megtölteni. Ügy érzem az idei év megma is, hogy minő magasabb színvonalon, mind több lehetőség birtokában innen Vas megyéből, de a többi országos irodalmi folyóirat egyenrangú társaként legyünk alakitól a szocialista magyar irodalomnak, kultúrának. Ehhez a feladatvállaláshoz a pártközpont, a Kulturális Minisztérium, a Vas megyei pártbizottság és Vas megye Tanácsa erkölcsi és nagyon lényeges anyagi támogatását tudhattuk manek sem könnyű, ha írásának minősége kívánnivalót hagy maga után. De ha az írás gyenge szánvonalú, Pécsett vagy Szegleden vagy Budapesten sem közük csak azért, mert aki írta, véletlenül pécsi, szegedi vagy budapesti. Nem érdemelné meg a fizetését az a főszerkesztő, sőt azt sem, hogy főszerkesztő lehessen bárhol, ha bármilyen okból is, szín- vonalbeli engedményt tenne. Tévedhet, csalódhat, előlegezhet bizalmat, mindent megtehet, ha az az írónak, az irodalomnak az érdekében szükségesnek látszik, — senki sem tévedhetetlen, mi éppen nem —, egyet nem tehet, hogy olyan írást közöl, olyan írót támogat, akiről írása alapján rossz véleménye van. Ezt nem lehet, nem szabad vállalni. A mi figyelmünk egyáltalán nem lankadt a megye dolgai iránt, a megyében élő alkotókat, munkájúikat folyamatosan ügyelemmel kisérjük, legalábbis azok ét, akik írásaikkal, vagy személyesen megkeresnek bennünket. Kritikával, tanáccsal éppúgy segítjük őket, mint közléssel, vagy azzal, hogy felhívjuk rájuk mások figyelmét is. De sosem kérünk protekciót. Szerencsére elmondhatjuk: nincs szükség protekcióra, aki nálunk megjelenik, azt máshol is olvassák, akit mi felfedezünk, azt mások is felfedezik. Csak a vasiaknál maradva: Böröczki Mihályra, Székely Ákosra, Holdas! Józsefre, Molnár Miklósra az Életünkben megjelent írásaik alapján figyeltek fel másutt is. Ez a figyelem pedig közlésekben, megbízatásokban is kifejezésre jut. Jó dolog, ha Szombathelyen a Berzsenyi Könyvtár irodalmi estjén a Kortárs főszerkesztője idézi ezeket a neveket, mint olyanokat, akiktől a Kortárs is közölt és közölni szándék kozák. Nekünk az a feladatunk, hogy a magyar irodalom, kultúra „válogatottja" számára neveljünk tehetségeket. minél többet, és szerencsére tehetségekben nem állunk rosszul. Lapunk mindenkit vár, aki arrra érdemes írással jelentkezik, ez volt az elvünk eddig is, és ez az elvünk jelenleg is. De ezen túl, ha lapunk tartalomjegyzékét figyelmesen megnézi valaki, észreveheti. szerző többet publikál az Életünkben, mint bármikor korábban. Es én nem tartam idegen vállalkozásnak azt sem, ha öt számon keresztül folytatásokban közöljük a Szombathelyről indult világhírű fotóművész és áldozatos kommunista Reismann János önéletírását, ami mellesleg jövőre a Corvinánál könyv alakban is meg fog jelenni, vagy ha most szeptembertől a Zsennyóhez ezer emberi-művészi szállal kötődő festő-óriás Bálint Endre önéletrajzi sorozatát adhatjuk folyamatosan közzé, reméljük minél tovább. Ugyanígy az is a megyéhez kapcsolja lapunkat, hogy az itt é\ó képzőművészeteket folyamatosan bemutatjuk, ha a szociográfia rovatban országos figyelmet keltő írók jelenik meg a megyében élő vendekről, ha irodalmi kapcsolatok szövődnek a megye szomszédaival, bel- és külföldi szomszédaival egyaránt. — Milyen tervek foglalkoztatják jelenleg a szerkesztőséget? — „Hosszú, forró ősz" elé nézünk. Októberben elkészítjük jövő évi laptervünket, idei számaink lényegében a nyomdai megvalósulás különféle fázisaiban vannak már. Számos szerzői estet, szerkesztőségi ankétet tartunk. Október 26-án a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán lépünk olvasóink elé, 18- án Zala megyei alkotókkal közösen Muraszombaton veszünk részt költői esten, a PomurSka Zaloíba meghívására. (Az est anyaga kötet formájában is megjelenik). November 11-én Budapesten a Nemzeti Galériában lesz Életünk-est a nagy Deitcovits kiállításhoz kapcsolódva. November végén Grazban vendégszerep] ünk Mikes Lilla előadóművész izerkesztősé« » V »rlUwM^ L sarkán. gya tanáccsal cs «« vétséggel közösön .uo.»: .ozást icmlo/.Uiik K /sokon. drámaírók, aM!>*t*g szakemberek, ívszvct elével a mai > Irama is a mai z.mhaz kapcsol«tárói, Mlflp; problémáiról. — HalUuUnánk-t közelebbit erről? Harminc íó ve! tartjuk a tar1áoák< anmuM MÚ^H di Janos, a NcmjnHI aj igazgatója mami)«. A .(£ nintuli színházaik dramaturgjai és «/. be.h .Iranu-urok nuiU«U via» «. a televízió la selteti magát. ■1Vi»i«kI*hÉ1® műhelyvitára *aáinH^^^H melynek anyagát Mlvá iá nu.Li-i .'.Almunkban lUtflMj^^H juk. Ha sikeres )«wft első összejövetel, vagy kétévente roulaMir^^^H vállalkoznánk a m<-tpv»«tRK9 sere. Ügy érzem, m****Áí gyerek a dráma ilgy* W s lünk. Mi eddig is az AU*|ÉBM meghaladó figyelmet wsIHfl tottunk eme a feljogosít bennünket mAm hogy megpróbál kozzunk fK» zel az akcióval. — Végül egy neméMn kérdés: Hogy ént A N||8H gad? — Jól. Nem miVÉLÜa alszom, változatosán Dolgozom. Amíg orr* VflH :> lehetőség. addig cMh mondhatok. A he: I sem szerencsére gyotx sok ^-latwKét háBM—
