Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - Pete György: A havi folyóirat felé
mily jó szándékú volt is a cél. Hiteltelen akarnokság, erőlködés, egyszóval szerkesztői dilettantizmus lett volna, nem irodalmi folyóirat. NÉHÁNY SZÓ AZ ELŐZMÉNYEKRŐL Az Életünket a hetvenes évek elején Angyal János, a Művelődésügyi Minisztérium irodalmi osztályának főelőadója értékelte szakmai-kultúrpolitikai tekintetben az akkori rend és felfogás szerint. Korábbról (1969-70) nem maradt fenn dokumentum, bár feltételezhetően készülhetett ilyen korábban is, hiszen a minisztérium egyik feladata volt a megjelenő folyóiratok munkájának felügyelete, szakmai és kultúrpolitikai értékelése. Erre a Művelődésügyi Minisztériumot konkrét pártutasítás kötelezte, amit a minisztérium éves munkatervébe beépített. Angyal János 1971. november 19-én tájékoztató feljegyzést készített a minisztérium titkársága számára az Életünk című folyóiratról, feltehetően a Vas megyébe látogató vezetők valamelyike számára. (A feljegyzést mellékeljük.) Angyal János rövid ismertetőjéből világos és lesújtó kép alakul ki a több megyés fenntartású, kéthavi megjelenésű folyóirat munkájáról. O még korrigálhatónak ítéli a problémákat. Az értékelés az 1972-es Agit-prop határozat előtt íródott, így nem fektet kellő hangsúlyt a működést ellehetetlenítő anyagi kondíciókra. Főbb megállapításai így is érvényesek és sokatmondóak: „Emlékezetes írást ritkán olvashatunk” - írja a szépirodalmi anyagról szólva... A könyvkritikai anyagról megállapítja: „Nem tudnak lépést tartani a könyvterméssel, szelekciójuk rossz.”... s ami a leglesújtóbb: „A helyi lehetőségeket nem használja ki a lap.” A következő lapértékelésre 1973-ban került sor Szombathelyen, melynek pontos szövege elveszett, és az értékelés középpontjába éppen az említett 1972-es határozat megállapításai, tényei kerültek. A fennmaradt emlékeztető tanúsága szerint a fenntartó négy megye elfogadta és intézkedést ígért függetlenített szerkesztő beállítására az anyagiak, a pénzek megduplázására. (Az emlékeztető mellékelve.) Két dolgot kell említeni ennek kapcsán. Az egyik, hogy már 1973 után megvolt a szándék a folyóirat megerősítésére mind az országos irányítószervek (minisztérium, pártközpont), mind a fenntartó megyék részéről, s végrehajtható lett volna - elméletileg. A másik fontos dolog, hogy ez 1977-ig mégsem történt meg! Tehát a gyakorlatban nem volt kivitelezhető. Ennek fő oka az alkalmas szerkesztő személyének meg nem találása volt. (Ezt utólag Gonda György, Vas Megye Tanácsának akkori elnöke ismerte be azzal, hogy maga kérte alkalmas személy jelölését a minisztériumtól, vállalva egy máshonnan érkező személy letelepítését is.) (Mivel jelen sorok írója volt az alkalmasnak ítélt, kiválasztott személy a szerkesztésre, most, a visszaemlékezés idején, szükséges néhány információt megemlíteni. Mindenekelőtt azt, hogy 1971 őszétől kerültem - kalandos, itt nem részletezendő előzmények után- az akkori Művelődésügyi Minisztérium Irodalmi Osztályára gyakornoknak. Azonnal éles bevetésben, hiszen akkori munkáim közé tartozott a folyóiratok anyagi ellátottságáról szóló, az Agitációs és Propaganda Bizottság elé kerülő 50
