Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - Lőcsei Péter: Emlékek, dokumentumok (Beszélgetés dr. Palkó Istvánnal)
Az Életünk szerkesztőségében* Négy dunántúli megye — Fejér, Gyór-Sopron, Vas és Veszprém — tanácsának irodalmi, művészeti és teríti* kai folyóirata. 1963-ban, antológia-formában indult, évenként háromszor jelent meg; 1969 óta kéthavonként, tíz ív terjedelemben lát napvilágot. Példányszáma jelenleg ezerötszáz. 1971 végéig Zala megye tanácsa is részt vett szerkesztésében; Fejér megye tanácsa a múlt év elejétől kapcsolódott a folyóirat munkájába. A megyei lap, a Vas Népe egyik szobájában beszélgetünk a szerkesztőség tagjaival. — Ilány függetlenített munkatársa van a folyóiratnak? — Mindössze egy: Riegter Lászlóné szerkesztőségi titkár. A főszerkesztő, Kulcsár János a Vas Népe főműn- katársa; a technikai szerkesztő Kun tár Lajos, a Megyei Pedagógus-továbbképző szakfelügyelője; a versrovatot Várhelyi József, a Vas Népe olvasószerkesztője gondozza; a szépprózai rovat vezetője Farkas Imre. a Vas Népe kulturális rovatvezetője; a Szülőföldünk rovatot — a riportok, szociográfiák rovatát — Pásfai Horvátih János, a Vas Népe főmunkatársa vezeti; a Szemle-rovat — a kritikák és tanulmányok — szerkesztésének teendőit Rózsa Béla, a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár tudományos kutatója látja el; a Képzőművészeti rovat gondozása és a képszerkesztés Vértesi Péter festőművész- rajztanár feladata — Az Cl etünk négy megye Irodalmi folyóirata — mégis úgy tetszik az elmondottakból, hogy elsősorban a Vas megyeieké, sőt képletesen fogalmazva, szinte a Vas Népe megyei napilap gárdájának „háztáji szerkesztősége”, — Már azért is túlzás volna háztájinak nevezni a folyóiratot, mert belső munkatársai úgyszólván társadalmi munkával tartják fenn: a legtöbben számonként kétszáz forintnyi tiszteletdíjat kapnak, a főszerkesztő és a technikai szerkesztő valamivel többet — Ninos ütközés a négy megye közös érdekeltsége és a szerkesztőség „szombathelyisége” között? — Elődeink azért indították el az Életünket — Palkó István vezetésével —. mert 1963. előtt csupán szórványosan megjelenő évkönyvek, vagy a felszabadulás évfordulóinak tiszteletére kiadott antológiák jelezték, hogy Észak- és Nyugat-Dunán túl is szeretne részt venni az ország irodalmi életében. Az egyesített folyóirat-kiadás itt, Szombathelyen született; Vas megye volt a kezdeményező. 1969 előtt a résztvevő megyék mindenikében megfordultak a beérkezett novellák, versek, tanulmányok; ez a látszat-egyenlőség rendkívül megnehezítette a munkát Az egyes megyék szerkesztő-bizottságai továbbra is végeznek szervező és tehetségkutató munkát de mindnyájuk közös érdeke, hogy központilag szerkésszük a folyóiratot A . főszerkesztő egyébként nem Vas megyei: Győrből jött át 1969-ben. — Mind a négy megye a sajátjának tekinti a* Életűnket előfordul-e, hogy a minőség rovására engedményeket tesznek valamely írásnak azért, hogy egyik megye se legyen mostoha? — Legjobb szándékaink szerint kizárólag a művészi- szellemi értéktől függ. hogy mi jelenik meg a folyóiratban. Figyelembe vesszük a helyi érdekeket olyan értelemben is, hogy például Győr város fönnállásának hét- századik évfordulójáról, s az ünnepi műsorokról tájékoztattuk olvasóinkat; cikkeket közlünk majd 1973-ban Székesfehérvár ezeréves fennállásáról is. vagy a Székes- fehérváron. létesített alumínium-ipari múzeumról. — A múlt évben nagy port kavart fel az országban az a hír, hogy a székesfehérvári millenniumi emlékmű-pályázat első díjas szobra helyett a második díjast kívánják fölállítani a városban. Miért nem foglalkozott ezzel az Életünk? — Azért, mert egyetlen székesfehérvári szerző sem vállalkozott arra. hogy az Életünkben szólaljon föl ebben a kérdésben. Mindenki, aki erről az ügyről közreadta gondolatait, a napi- és hetilapok publikációs lehetőségeit kereste. Az Életünk — kéthavonkénti megjelenésével — nem képes arra. hogv részt vegyen az állásfoglalásra sürgető és gyors megoldást kereső vitákban. is. kulturálisan is kiegyensúlyozottnak mondható; itt kevesebb az alkalom a látványos leleplezésre. — Országos folyóiratnak tekintik az Életünket, vagy csak a négy megye irodalmi ügyének? — Azt szeretnénk, ha a Szombathelyen megjelenő Életünk országos fórummá növekedne. De szerzőinket elsősorban a fenntartó megyék területén kívánjuk toborozni, a helybeli tehetségeket szeretnénk felkutatni és szóhoz juttatni. Törődünk a vidékünkön élő vagy élt művészek, írók: Horváth József Munkácsy-díjas festőművész, Bakó József, Molnár József, Dávid József író műveinek nepszerűsí téséveL Bakó József halálának tizedik évfordulójára áprilisban emlékkiállítás nyílt Szombathelyen; nemrégiben több közleményünkkel járultunk hagyatékának ápolásához. — A Velencei-tó vagy a Balaion-környék rendelése — természetvédelmi és turisztikai szempontból — országos gond. Miért nem foglalkozik ezekkel a* életünk? — Ugyanazért, amiért a szoborpályázattal sem. Ha akadna is vállalkozó, aki e kérdésekben állást foglal, az nem az Életünkhöz vinné írását, hanem a Népszabadsághoz, az Élet és Irodalomhoz, vagy az ugyancsak „balatoni érdekeltségű” Jelenkorhoz. Mi egyelőre nem tudunk kellő publicitást és méltó honoráriumot adni a szerzőknek. — Az önök „érdekterületén”, Győrött, Sopronban, Szombathelyen, Martonvásáron, Fertődön és Tihanyban tartják az ország legjelentősebb koncertjeinek, zenei bemutatóinak nagy részét Tudósít-e a szerkesztőség az előadásokról? — Eddig még nem úgy, ahogy szeretnénk. Pedig körzetünkben jelentős a népi zene- és tánckultúra is, például a szombathelyi Ungaresca, a győri Vasas Táncegyüttes. a soproni Nemzetiségi, vagy a Kapuvári Népi Együttes. Folyóirattá alakulásunk óta — tehát rövid két esztendő alatt — még nem tudtunk megszervezni rendszeresen dolgozó zenekritikusi gárdát — Szakemberhiánnyal küzd az Hetünk? — Tájegységünk egyetlen városában sincs felsőfokú ,Jiumán’’-értelmiségi képzés. Ezt nagyon megerezzük. Debrecennek, Szegednek nincs gondja ax irodalmár- utánpótlásra az egyetem bölcsészkarának közelsége jó- voltából A mi területünkön jelenleg négy főiskola van, de ezek mindegyikén természettudományos képzés folyik. A Szombathelyre került, pedagógiai felsőfokú intézet idővel talán segít helyzetünkön. Egyre inkább érezzük, hogy ennek a vidéknek szüksége van a szervezettebb irodalmi és művészeti életre. Az ama tőrizmus talán sehol sem olyan élénk, mint Vas megyéiben. A Repülj, páva nemegy díjazottja került ki innen; Sárváron rendezik évenként a Diákköltők, Diákírók Országos Találkozóját. — Hogy gazdálkodik a művészeti rovat? —- Az irodalmi rovatok között eleve fönnáll * kort- klirrencia-bare: a vers, vagy a novella legyen kevesebb? Vagy a kritikákat ritkítsuk? Tíz ívnyi területen kell gazdálkodni kéthavi anyaggal Végül aztán, legtöbbször a képszerkesztés sínyli meg a vitát; a vers valahogy mindig fontosabb a képinél... Mindem éllett a képanyagra nem panaszkodhatunk: sikerült talán eléggé vonzó külsőt kialakítanunk az elmúlt esztendőikben, — Terveznek a szerkesztésben tovább! újítás»* kát? — A folyóirat külső formátuma, borítólapja nemiégbqi ala'-cu t ki htrezas után. Cg? eonrfoiVas Népe, 1972. V. 21.
