Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 8. szám - Vass Norbert: Másfél óra karnevál
az egyetlen SZKP-főtitkár, akinek halálhíre eljutott a koncerttermekbe. „Krisztina” 1984. február 18-án, a pomázi Művelődési Házban tartott újhullámos estről jegyezte fel a következőt: „AzArtDeco fellépése előtt egy fekete bőrdzsekisfiú a színpadra felállva cinikusan a következőket mondta: 1 perces néma csendet kérünk, mert meghalt Andropov.”33 No persze a hatalmat demitizáló gesztusok mellett a koncerttermek falai között mítoszépítésre is sor került. A szegedi CPg tagjait 1984. február 7-én két év szabadságvesztésre ítélte a Pesti Központi Kerületi Bíróság, mert bűnösnek találtattak nagy nyilvánosság előtt, csoport tagjaként elkövetett izgatás bűnében.34 A per hátterében alighanem felmerülhetett dr. Erdős Péternek, a Magyar Hanglemezkiadó Vállalat márkamenedzserének személyes sérelme is, akit egyik dalában nevén szólított az együttes.35 Pár nappal az ítélethirdetés után egy koncerten a közönség kórusa mea- culpázva, egyként énekli: „Erdős Péter, Péter bácsi, ne haragudj ránk, a mi anyánk a kurva.”36 Majd egyre többször hangzott el a Kretens, A börtön ablakába átirata, melyben az együttes és a közönség a „Ha rád gondolok én CPg” toldással énekelte az opuszt37, így fejezve ki szolidaritását a bűnbaknak kikiáltott zenekarral. ZÁRÓAKKORD Ahogy a beszámolókból is kitűnik, a koncerteken nem volt ritka a verbális erőszak, sőt a tettlegesség sem. Az elfogyasztott alkohol és gyógyszerek hatására a kádári gulyás melengette nyelvekről lekerültek a lakatok, és a koncerttermek gyakran zsigeri indulatok helyszínévé váltak. A tudatmódosult, tömegpszichózis vezérelte ifjak pedig a helyes és helytelen válaszok imperatívuszától mentesülve artikulálatlanul üvöltötték a mikrofonba, vagy egymás fülébe fájdalmukat, magányukat, szabadság- vágyukat. A szűk, dohányfüstös helyek így válhattak az ifjúság játékterét - ha csak rövid időre is - kitágító, légszomjas fiatal éveikbe friss levegőt csempésző rituális helyszínekké. A koncerttermek így jelenthettek egy szűk csoport számára átmeneti menedéket és az előadások idejére szakralizálódó teret, mely attól vált különlegessé, hogy nem voltak érvényesek rá a kádári Magyarország törvényei. A koncertre készülő tizenévesek már beöltözésükkel kivetkőztek a diktatúra szürke mindennapjaiból, és görbe tükröt tartottak a felnőttek lapuló társadalma elé. A koncerttermekben pedig minden gátlásuktól megszabadulva ordították bánatuk, feleslegességük, kilá- tástalanságuk dalait. A sors fintora, vagy még inkább a diktatúra természetrajza magyarázza, hogy a korszak kutatója a visszaemlékezések mellett zömmel állambiztonsági iratokból, besúgók jelentéseiből rekonstruálhatta a koncerttermek szabadnak hitt rituális terét... 1 Kőbányai János: Margó-blues. Mozgó Világ 9. évf. (1983) 5. sz. 81. o. 2 Spions: Rock ’n roll - manifesztum. Az Artpool Művészetkutató Központ gyűjteményében. 3 Sebők János: Magya-rock II. Budapest, 1984. 245. o. 4 „Ilyen komolytalanság nem engedhető meg, még egy tábortűzi tréfánál sem! Ön úgy látszik nem fogta fel, mekkora lehetőséget kapott azzal, hogy az Egyetemi Színpadon tehet kísérletet. Sajnálattal kell tudomásul vennem, hogy ön nem élt megfelelően ezzel a lehetőséggel, sőt, visszaélt bizalmunkkal- Horváth Árpádnak, az Egyetemi Színpad vezetőjének 1978. január 16-án kelt, Molnár Gergelynek, a Spions zenekar frontemberének címzett levele. SzNOB International 82. 02. 8. kultúrsza- mizdat, Artpool Művészetkutató Központ gyűjteménye 93
