Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Madár János versei
3 3 3 3 MADÁR JÁNOS Történelem A lélegzetnek nincs hatalma, csak zakatolása és rése. Ablaktüdejű fák, felhők integetése. Mint a fölénk hajoló tenyér, olyan a Nap. Kövesd lélektől lélekig---------megmaradt ujjaimat! E z itt a kő, ez itt a kéz: tenger nélkül élni nehéz. Sorsodtól, sorsomtól egyre súlyosabb vagyok. Cipelik rettentő évgyűrűinket a csillagok. Az ég és föld megmaradt ágait vonja. Közeledik az erdők vadonja. Fenyvesek mögül-----a gyantás szelek lassan elérnek minket, és örökzöld fénybe zárják szemeinket. Megérkezik hozzánk december beszüremlő szaga. Szívemre hűl az éjszaka. Zizegő jéghártyákkal kelek. Hóeséssel énekelek. Papírlapokkal telik meg az ég, vonz a magasfeszültség. Versbe kapaszkodni is vétek, idegeim villanyvezetékek. 53
