Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Sarusi Mihály: Írók Almádiban (Részletek a szerző készülő Balaton-könyvéből)
Jobbágy, vallja be szemérmesen. Ami akkorra már úgy ellenünkre volt. Polgárrá váltunk volna - azon nyomban. Nyaktiló-nyitogatás nélkül. (Magyar módra.) Hogy ők viszont elővegyék a hóhérbárdot. (Mitőlünk idegen módon.) (Ezért vesztettünk? Ezért bukhattunk?) Ezekkel azonosulni... Azokat követni... Hozzájuk igazodni... Tőlük várni... valami mást. Jobbat... Az emlékiratot már nem Berényben fogalmazhatta. Berényben 1848-tól jó évtizedig gazdálkodott. ’48. május l-jén veszi haszonbérbe a herényi uradalmat, s lemond hivataláról, ahol maradhatna, ám átadja tisztét Perczel Móricznak a minisztériummá átalakuló helytartótanácsnál. Vörösberényben első intézkedéseinek egyike, hogy nyugdíjaztat- ja a Nemes nevű - Kossuth-párti - kasznárt, aki erre Kossuthhoz fordul, akinek az aláírásával kapja kézhez a birtokátadást tiltó rendelkezést. Érthetően fölizgatja a dolog: - Lefizettem egy fél évi árendát előre, letettem egy évi árendális összeget óvadékul; vettem 32 ökröt, egyelőre már 1000 birkát, szóval összes vagyonom pár ezer forinton kívül már az uradalomba volt fektetve - panaszolja, s elmegy Kossuthhoz. Aztán elrendeződik az ügy - hogy kézbe vehesse Berényt, eladta Abán a birtokát, tehát nem lopta a rávalót. „A vörösberényi úgynevezett kastélyt, mely egykor a Jezsuita-szerzet klastroma volt, udvarával és kertjével tíz nap alatt lakhatóvá varázsoltam, bútoraimat Budáról lehozattam s berendeztem úgy, hogy a családom már kényelmes elhelyezést talált. Nőm és kis leányom (Móki) megérkeztek...” „A Bakonyt nyugatról szegélyző hegylánczolat alján fekszik regényesen a kis vörösberényi helység; ennek szegény lakosai szívesen fogadtak, szükségem volt erejükre és ők szívesen dolgoztak. Tíz év míg ott laktam, soha sem volt súrlódás köztünk, sőt mindig ragaszkodtak hozzám s családomhoz; szegény de becsületes munkás nép ez.” ...stb...sat. „Kenese, Vörösberény, Szentistván nemzetőrei megválasztottak kapitányuknak... minden más nap gyakoroltam s... tanítottam őket...” Vasárnap és ünnepnap délután az egész századot együttesen. Közbenízig jönnek hozzá a barátai, s tán az ő kedvükért is „Kényelmes fürdőházat építék fából a Balatonban” - nyilván Budata- ván, mely akkor Vörösberényhez tartozott. „Ötkor reggel mindennap fölkeltem, lóra ültem s jártam a gazdaságomban 10 óráig. Hazatérve, másodszor reggeliztem, délig olvastam s fuvoláztam... 12 órakor úsztam a szép Balatonban, 1 Vi órakor ebédeltünk. Délután kocsin mentem ismét a gazdaság után, esténként zenésztünk s 10 órakor volt ’a hóra canonica’. Ménest állítottam, jó kopókat s agarakat tartottam, nem mentem városba, csak egyszer egy évben Pestre vagy Bécsbe.” Erkel János a vagyonigazgatója, de a gazdaságot ő vezeti: „az ugarolástól a bemérésig ott voltam, azaz utána néztem, ellenőriztem mindent mindenütt”. Jön a horvát csőcselék (Fiáth nevezi ígyjellasics hadát), a megye elrendeli a nemzetőrök összpontosítását, s a Veszprém vármegyei kapitányok őt választják parancsnokuknak. Igen érdekes nemzetőreink és az ellen leírása, a beszámoló a csapatok mozgásáról. A Görgey őrnagynak írt leveléből megtudjuk, hogy 1700 nemzetőr élén állt ekkor Fiáth kapitány (Kis-Láng és Dégh közt). A vezérségről akkor mond le, amikor nem engedik, hogy felelősségre vonja a (sukorói győzelem utáni hangulatban) részegen randalírozó nemzetőröket. 50
