Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 12.)
Ital ügyben tanácsolta még a tolmácsnő, hogy nem sört kellene innia, mert az lassan butít, mire azt mondta: ő ráér. Hozzátette, hogy a szőlőt is szereti, de csak hámozva. Minden összefüggés nélkül kijelentette, hogy az egyiptomiak szerint az élet székhelye a rekeszizom, valamint művészet és bűnözés egy tőről fakadnak. Jó alkalomnak véltem, hogy a bolondozás helyére nyomuljak a májusi NÉKOSZ-találkozóról szóló beszámolómmal. Ismét halasztanom kellett azonban, mert Szlivenbe érkeztünk. 60. . A szliveni szállodában sem volt villanyáram. Mikorra azonban a tolmácsnő itt is kétségbeesett, meg felháborodott volna, a tánclépésekkel ide-oda surranó sofőr jelentette, hogy kész a kiilönszállás, fáradjunk ki az autóhoz, mert még utaznunk kell egy kicsit. Percek múltán talpig fényben úszó villa előtt álltunk meg. Senki nem fogadott bennünket. A vigyorgó sofőrnél ellenben kulcsok voltak s miután bementünk, további kulcsokat osztogatott és mindenkit elirányított a szobájába. Közölte, hogy fél óra múltán találkozó a nagy ebédlőben, ami arra van. A nekem kijelölt szoba még nagyobb ámulatba ejtett, mint az áramszünet ellenére hivalgóan kivilágított épület külső látványa. Soha, még csak átmenetileg sem voltam lakója ilyen pazar berendezésű páholynak. Az ebédlőben az a kínálat várt bennünket, ami a szófiai állami fogadás pompás étkeire emlékeztetett. A továbbra is bohóckodó sofőr a csodálkozó és elismerő pillantásokat bezsebelte, azután a nagyokost játszva, mindenki figyelmébe ajánlotta, hogy ezek elég nehéz ételek, és késő van már ahhoz, hogy megterheljük a gyomrunkat. Előadta továbbá, hogy csodálatos gyógyvize, nyilvános fürdője is van Szlivennek, amit külön szívesen ajánl figyelmünkbe.- Nem reumát kezeltetni jöttünk - dünnyögte a tolmácsnő. Fanyar ábrázattal ült közöttünk s gyanakvón nézegetett körbe a mesevilágban. Ha a sofőrre esett a pillantása, kifejezetten rosszallást mutatott az arca. Ugyanakkor, mintha komolyan vette volna a figyelmeztetést, inkább csak piszkálta a vonzó finomságokat. A hússzeletet, amit mohón vettem magam elé a tálcáról, határozott mozdulattal visszatette. Egész viselkedése olyan szplínes volt, hogy örültem, amikor elment. Utoljára még szigorú hangon bejelentette, hogy reggel kilencig engedélyez lustálkodást, akkor indulás Burgasba, mert ott délelőtti programunk van. Amint magunkra maradtunk, a sofőr a sarokban lévő telefonasztalkához lopakodott, rövidet beszélt valakivel, majd mindkét kezét kitárva, szárnyaló mozdulatokat tett, rám kacsintott, azután azt mondta:- Da vaj! A város szélére autóztunk, ahol zsivajos vendéglőbe vettük be magunkat, illetve a teraszon helyezkedtünk el. Kicsit fáztam, ezért vita nélkül fogadtam a felkínált masztikát, azaz: ánizsos pálinkát, aminek az íze, illata már Bulgáriába érkezésem első napján ismerős lett számomra. Kellemesen hűsített utána a sör. Az ital csúszdájaként csorbalevest kaptam, amiben babot, hagymát, sárgarépát fedeztem fel. 25
