Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Sümegi György: Egy 1956-os plakát rekonstrukciója (Bényi Árpád: Szabad Magyarországot!)
Apámat nov. 4. miatt vesztettem el. Testvérem és én okt. 23-án (és utána) harcoltunk, én itt vagyok, öcsém halott. El tudod képzelni, hogy bokázzak, és zászlót hajtsak ennek a kormánynak?! De nem ez a döntő! Szeretem Kádárt, vagy nem szeretem? Mellékes! Nem értek egyet azzal, hogy idegen fegyverrel csinálta, amit csinált! Végzetesen nagy véráldozatot követelt az, hogy néhány valóban fasiszta törekvést elfojtott. Magunk is képesek lettünk volna letörni minden reakciós megmozdulást. Most már meddő dolog ezen vitázni. Nyugalmat és rendet kell csinálni. De olyan nyugalmat, hogy merjenek az emberek őszinték lenni, lehessen véleményt nyilvánítani és olyan rendet, hogy a hazugságoknak ne legyen élettere. Zsitvai: És ezt az ilyen Gál- és Molnár-féle csirkefogókkal fogjuk elérni, ugye? Karcsi: Éppen ezt kell elérjük, hogy az ilyenek nélkül! Zsitvai: Na, végre ebben egyetértünk. És ez volt idejövetelem célja is. Múlt héten mi itt, nyolcán megállapodtunk, hogy nem ülünk ölbe tett kézzel. Most, itt az első tennivaló! Gált és Molnárt ki kell nyírni! Még ma éjjel. Károly és Miklós: Örült vagy? Elment az eszed? Gyurka: (feláll és kalapot tesz) No, én megyek (el) Zsitvai: (Gúnyosan) Nem mertek? Károly: Én ilyen módszerekkel nem dolgozom. Kálmán: Nem is érnénk semmit vele. Karcsi: Szó se lehet gyilkosságról! Azt hiszem, ez a véleményetek. És ha te ilyen őrültségeket tervezel, akkor útjaink a leghatározottabban elválnak. Zsitvai: Mit akartok hát akkor? Karcsi: Egészen más módszereink vannak. Parlamentárisán félretenni őket a közélet irányításából. Zsitvai: Nem rossz! Se gyülekezni, se inni, lassan még lélegzeni sem lehet, és éppen most akarsz zöld asztal mellett harcolni? Karcsi: Vannak lehetőségek, amikkel tudunk eredményt elérni, és amivel megakadályozhatjuk a Gál-félék érvényesülését. Zsitvai: Éspedig? 11
