Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 10. szám - Sajó László: A királdi erdőben (Kollázs Fürjes Péter verseiből)

csontos idő meg kell halni falevelet meghallani

a meglevő nap aranymetszetben éhes levelek torokmetszetten

úgy megállni arccal fakéreg nyilak nevekkel televésve őrizzenek mint forrongó húst a földi férgek

zúgjál rengeteg mint ereimben a végső vécélehúzás

mint lábadhoz kötött kő halálig húz a föld

Rejtőzz kövekbe, mint a tűz, hej, te fiú! Halál vize onnét is kiűz, hej, te fiú!

Az erdő elszivárog,

bogár kalimpál, úszóhártyás vakondok; hibbant levél, csöpp-csöpp eső hull. Gyűrűznek a fatönkök.

Lassan megtelik a táj.

Ami az ég tetején átszüremlik, a suhogó sötétség fölissza.

Billeg a hold: színarany szarka, nem fészkelt ily rengeteggé gyűlő éjszakát!

Lábadon mázsás mohacsizma.

Aki itt földbe ugrott, nem kerül kézre élve.

Arcod a föld lemossa.

Ügy őriznek a habzó göröngyök, mint kínlódó kagyló hasa a gyöngyöt: e holt asztalon a szél már maszatot

5