Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 9. szám - Fazekas Mihály - Zalán Tibor: Lúdas Matyi
Beteg az úr, a verés neki nagyon nem tett jót, ágyban fekvő beteg lett, orvoskézen döglik. Állapota nem javul, nyög, fogát csikorgatja, reggel ordít, s éccaka, nem lehet aludni. Elátkozza Matyiját, dutyi vár a legényre, ha elkapja, vége van, jobb, ha bujdosik most. Ráadásul köszvény is húzza kezét, a lábát, minden felcser csődöt mond nagy tudományával. ANYA Lúdjaimat nem adom. LUDAK Ne add, ne add! HAJDÚ 1 Ha nem adod, jössz te is velünk a börtönbe. LUDAK Akkor add, akkor add! ANYA Akkor adom őket. HAJDÚK Libák, libasorban indulás kifelé az ajtón. (A libák lehajtottfejjel kullognak kifelé.) HAJDÚ 1 Szófogadó állatok. HAJDÜ2 Kár, hogy a tepsiben végzik. ANYA Azt tudja meg Matyi! HAJDÚI Mit mondtál? Kicsoda? ANYA Mondtam volna? Hát meg merek én maguk között szólalni, katona urak! HAJDÚ2 Azért! Indulás! ANYA Isten veletek, libuskáim! LUDAK Veled, veled! Elmasíroznak. Az ablakon visszaugrik Matyi, jócskán megijesztve az anyját. MATYI Elmentek? ANYA El. A fene vigye el őket. MATYI Őket a fene, ők a libákat! ANYA El a libákat, mind egy szálig. MATYI Nem sokáig maradnak azok náluk. ANYA Hát, ha csak maguktól haza nem repülnek. MATYI Hazaterelem én őket, szépen, rendben. ANYA Nem tetszel nekem, fiam Matyi! Látom rajtad, megint mesterkedsz. MATYI Édesanyám, az öreg doktor a faluban, aki mindig olyan jó volt hozzánk, él-e még? 53
