Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 9. szám - Fazekas Mihály - Zalán Tibor: Lúdas Matyi
MATYI Nem fogják észrevenni. JULISKA És azt majd hogy csinálod? MATYI Majd meglátod, ha eljön az ideje. Csak el ne árulj azzal, hogy felismersz. JULISKA Nem én. De azért, aggódhatom majd érted? MATYI Eh, lányok! Ezek semmit sem értenek! LUDAK Elment, elment! JULISKA Mit eh, lányok, mi az, hogy mi semmit sem értünk? Hogy mersz így beszélni a lányokról, te nyavalyás suttyó! Ügy képen töröllek... hé, hova lettél? Eltűnt! Olyan hirtelen, ahogy az előbb meg feltűnt. Esküszöm, mint egy kísértet. Eszelős fickó. Nem akarom, de mégis... valahogy... nagyon tetszik. Persze, egy lánynak az ilyesmit nem illik kimondania. Na, jó, akkor én is a szívembe rejtem. Elrejtem a legmélyére mint gyöngyét a kagyló éje, elrejtem a szerelmemet, el törékeny reményemet, őt szeretem, őt nem szabad, így nem vagyok én sem szabad, aggódásom, vágyódásom keresi, rejteném, bárhol vándorol a nagyvilágban, azt várom, hogy újra lássam, nincs már bennem engedelem, úgy hívják ezt, hogy szerelem, szolga vagyok, kettős teher súlya alatt roskadozom, cseléd vagyok a kastélyban, szerelmes lány nagy titokban, ellenségek már ők ketten, az uram és a szerelmem, kötelesség, szolgálj szolga, szerelmesnek más a dolga, kétfelé húz sorsom, s vágyam, fogy erőm e kettős harcban, jaj, mi lesz velem... LUDAK Mi lesz vele? Mi lesz vele? Jaj, mi lesz vele! 38
