Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 9. szám - Fazekas Mihály - Zalán Tibor: Lúdas Matyi
ANYA Még mindig a Juliska jár abban a megbolydult eszedben? MATYI Majd Juliska is sorra kerül. Előtte fontos elintéznivalóim lesznek. ANYA Csak nem azt akarod mondani, drága fiam... MATYI Azt akarom mondani, mama. Ne is próbáljon lebeszélni róla! ANYA Makacs ember lesz belőled, az apád is épp ilyen volt. MATYI Legalább valamit hagyott rám a likas gatyámon kívül. ANYA Ne légy tiszteletlen apád emlékével. MATYI Igaza van, mama, nem leszek tiszteletlen. Papa, köszönöm a likas gatyát! ANYA Te megátalkodott! Az anya magáról megfeledkezve, indulatosan a hátára csap. Matyi felordít, ordításába belekeveredik előbb Döbrögi gúnyos kacagása, majd a vásározó népségé. MATYI Én a szégyentől addig meg nem szabadulok, míg az adósságomat le nem törlesztem. ANYA Márpedig én nem engedlek el innen soha többé sehova. MATYI Mennem kell! ANYA Maradsz. MATYI Meglátja, hogy elmegyek. ANYA Megmutatom, hogy maradsz. MATYI Hát maga sem ért meg? ANYA Megértelek, de féltelek. Ne kezdj te nálad hatalmasabbakkal! Ne harcolj azokkal, akik többen vannak. MATYI Befejezi végre a papolást, mama? ANYA Be. Még csak annyit, nem bánom, költs, Matyikám, írjad szépen a verseidet a ház előtti fűben, süttesd a nappal a hasadat, legyen belőled Fazekas Mihály, csak felejtsd el a Juliskát, csak felejtsd el a Döbrögi méltóságos urat, csak felejtsd el a szép fehér libáinkat, meglásd, megleszünk mi szépen, kettecskén, mint eddig. MATYI Igaza lehet, édesanyám, már belátom. De, mintha valaki megzörgette volna az ajtót. Nem hallotta? ANYA Nem hallottam semmit. MATYI Pedig valaki zörget, nem is türelmesen, de megátalkodottan. ANYA Nézd már, ennyire megromlott volna a hallásom vénségemre! Megyek már, ne zörögjön olyan megátalkodottan, akárki is van odakint. Az ajtóhoz csoszog, megnézni, ki kopog odakint. Matyi összeszedi magát, feltápászko- dik, nyögdécselve a fejére teszi a kalapját, kezébe kapja a botját, és az ablakhoz megy. MATYI Bocsássa meg, mama, de mennem kell. Úgysem értené meg, minek vitatkozzunk tovább. Meglássa, visszatérek esztendőre, Juliskával, a libákkal, a becsületemmel együtt. 35
