Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 9. szám - Fazekas Mihály - Zalán Tibor: Lúdas Matyi
HAJDÚK Kedvét a hetvenkedéstől nyomban elvesszük. A parancsot várjuk. DÖBRÖGI Várjátok még egy kicsit! Megjön az, majd ha köll. Mi ezen ludaknak az ára? MATYI Három márjás párja. Vegye meg az úr, meglátja, meg nem bánja. Szépek kövérek, jól voltak tartva, zsenge füvet legeltek... DÖBRÖGI Sok a szöveg! I’d adod fele árán? BÁMÉSZKODÓK Döbrögi úr alkuszik. Láttatok már ilyet? Megáll az ész! Mi lesz ennek a vége? Jó biztosan nem... MATYI Apám lelkének sem adom alá párját egy kurta forintnál. Az úrnál három márjás fele ugyan mennyi? DÖBRÖGI Hát semmi, te szamár, három márjás fele nálam a semmi! MATYI Különös számtan divatozik erre... ÁRUS Ne feleselj, mert el leszel verve. JULISKA Matyi, ha szeretsz, odaadod a ludakat... MATYI Három márjás, nincs alku. DÖBRÖGI Nincs-e? Nem tetszel nekem, gyerek! ÁRUS Ajajaj, nagy a baj, a legény lesz lesz verve... DÖBRÖGI Hajdúk! Ezt a bitangot rá a deresre, ötvenig meg se álljatok, hangosan számoljatok, zene lesz az az én fülemnek! Aztán a kölyköt elkergessétek, a lúdakat a kastélyba felhajtsátok! LUDAK Ne hagyd, ne hagyd! MATYI Megfognak, letepernek, elvisznek benneteket, szép lúdjaim! LUDAK Ne hagyd, ne hagyd! MATYI Kezemet kicsavarják, derekamat megroppanják! LUDAK Szegény, szegény! DÖBRÖGI Kérem a székemet, a legényke észre térítését végig akarom nézni. Lássatok hozzá, drága him! Ispán, te számolj előre, nehogy eggyel is kevesebbet kapjon! Tarkótól fenékig, az ilyen tiszteletlen gazembereknek az dukál. JULISKA Jaj, Matyi, Matyikám! Hatalmas kavarodás, zenebona támad. A deres környékét ellepik a bámészkodók, eltakarják elölünk a Matyit megdolgozó két hajdiít. Halljuk az ispán számláló hangját, és látjuk a verést végrehajtó hajdúk hajladozó árnyékát a tömegfólött. ISPÁN Egy, kettő, három... öt... tizennégy... huszonkettő... harminchárom... negyvenkettő... negyvenhét, negyvennyolc, negyvenkilenc, ötven. A büntetés végrehajtatott. A hajdúk visszatérnek Matyival, aki véres rongyként lóg közöttük. DÖBRÖGI Na, kiismerted-e már magad a mi számtanunkban, drága fiam? Elég volt-e a fizetés a lúdjaidért? MATYI (próbálja megemberelni magát) Kiismertem, ki én, egy életre, s már többé el nem felejtem. Én uram a fizetést köszönöm; ha az Isten erőt 32
