Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 9. szám - Fazekas Mihály - Zalán Tibor: Lúdas Matyi
ANYA Szegényasszony-anya, akit a sors egy ilyen... jaj, de nem szapullak tovább, ha hajnalban elmész abba a messzi városba, egyetlen Matyi fiacskám. Ki tudja, mikor látlak viszont, mi ér a nagyvilágban. Megyek, sütöm a tarisznyádba való pogácsát... MATYI Nem lehetne inkább rétes? ANYA Örülök, ha avas tepertőt találok a kamrában. Mit tennék a rétesbe, bolond kölyök! MATYI Jól van, legyen pogácsa. De ne hamuban süsse, hanem tűzben, mert soha nem készül el vele. ANYA Ne szemtelenkedj, te, mert úgy váglak nyakon, hogy a lábad is kitörik beléje! Na jó, lesz még abban a tarisznyában túró, háj, hagyma, kenyér és só. MATYI Akkor megnyugodtam. Szaladok, szerzek egy jó kézbeli fütyköst, meg előkeresem a körmönfont ostort, amivel az eladni való ludakat majd útra riasztom. Kiront az ajtón. Az anya szeretettel és aggódással néz utána. ANYA Jaj, te gyerek! Eddig csak mérgelődtem miattad, most meg már kezdhetek aggódni is. Épp olyan vagy, mint az apád. Ez már csak így van, s nem másként. 3. jelenet A döbrögi vásárban. Matyit oktatják a rutinos vásározók, mit hogyan kell csinálni, mihez tartsa magát. MATYI Milyen szép ez a forgatag! KÓRUS Ne hagyd becsapni magad, ahány ember annyi féle, sok a tolvaj, csaló féreg, ügyeskedő és szélhámos, enyveskezü, romlott, vámot fizet itt, aki hiszékeny egy perc alatt oda pénzed semmiért. MATYI Micsoda ragyogás, mennyi szép holmi! KÓRUS Ne hagyd eszed megbomolni, nem ér semmit a sok holmi, színes cafrang, ócska kacat, megszürkül pillanat alatt ha hazaérsz, s erszényedben nincs már pénz. MATYI Eladom a lúdjaimat, s gazdag leszek. KÓRUS Rossz alkuban nincs köszönet, 29
