Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 8. szám - Varga Virág: Hamupipőkéből (irodalmi) anya lesz
sainak száma, és habár az anya figuráját nagyon nehéz volt e paradigmában megragadni, változatossá lettek megjelenítései.9 Történetalkotó tényező, mint annyi más Gulácsy műben: a lány származása. Erzsébet megszökött anyja nincstelenséggel és betegséggel hadakozva hal meg a távolban, visszaküldve megszületett gyermekét a szülői házhoz, ahonnan viszont a kislányt azért kell eltávolítani az internátusba, nehogy „megéressék”. (A regény alapötletét Gulácsy Irén egy kései visszaemlékezés szerint az „életből” vette és formálta meg a fiatalkorukban idegenben tanult, ám hazakerülve tehenet fejő, majd a tisztaszobában zongorázó fiatalasszonyok képéből.10) Visszatérve a melodráma „fogalmához”: az nem az értéktelent, az esztétikailag értelmezhetetlen! jelenti, hanem, hogy valami radikálisan nincsen a helyén, anélkül, hogy feltétlenül tragédiává válna. A durva és érzelgős Vince, reménytelenül szerelmesek, szökött lányok, a testetlen vágyakozással bíró Erzsébet világa, a léha hercegé, akit miután megment a paraszti harag elől a lány (az éjszakát a kutyaólban megbújva együtt töltik), lelkiismeretének legkisebb kétsége nélkül elutazik egy afrikai oroszlánvadászatra. Zamonszky (korábbi változatában Fertőházy) a templomban pillantja meg Tímár Pál paraszt-pátriárka unokáját („Az a csinos lány odalenn, igazabb misztériumot testesít belém, mint három püspök”, 53), és rögtön kiléte felől érdeklődik. A herceg miután megismerkedik a lánnyal, úgy várja őt a vadásziakban, mint Hamupipőkét a mesebeli herceg, ám az ugyanúgy nem jelenik meg, mint az előzményének tekinthető mesében. Az egyik legnagyobb hatású feminista szerző a Hamupipőke-, Csipkerózsika-, és Hófehérke-féle történeteket úgy jellemzi, mint azoknak a lányoknak történetét, akinek legfőbb vágya: a szenvedés, tűrés és az önfeláldozás a szerelmükért, akiknek többnyire legfőbb erénye a szépség, amire vigyázniuk kell.11 Ezért kelthet visszatetszést a gyilkosságra készülő Vince (a földéhes rokon, aki szintén szerelmes Erzsébetbe) szemében a terhes, testében elformátlanodott Erzsébet visszataszító képe, ugyanakkor éppen szánalma menti meg végül őt a gyilkos szerepétől. (294) A melodráma tehát megkérdőjelezi a regény társadalmiként való olvashatóságát, hozzátéve, hogy a műben voltaképpen csupán egyetlen pozitívan megrajzolt alak van, a pátriárka Tímár Pálé (a nemesből lett paraszté), akinek szeretete a megérkező, idegenben nevelkedett lány iránt belesimul a melodráma kereteibe („Állandóan mellette élő összes unokáiban sohasem érezte ennyire [magát] nagyapának, mint most, ebben az idegenné-hárított, eleve acsarkodott egyben”, 24). A közvetítő szerepben feltűnni vágyó Erzsébet a világot csak a nevelőintézet perspektívájából nézi, szerelme felébredésének egyik oka, hogy a szobájában lógó festett kép annyira hasonlít a „valóság képéhez”. A mű egésze voltaképpen mind szerkezetében, mind az expresszionizmust idéző nyelvezetében egységes, úgy gondolom, hogy következő regényénél, a Hamuesőnél sokkal koherensebb, megoldottabb. Míg ez utóbbi regényét, parasztnovelláit személytelen narráció, a kihagyással élő, deskriptiv nyelv, az elbeszélői perspektíva visszafogottsága jellemzi, amelyet gyakran rokonítanak Tömörkény prózájával, akiről egyébként többször írt Gulácsy Irén,12 addig a Förgeteg'ben hol Erzsébet nézőpontjából látjuk a történetet, hol pedig az a női szubjektum (fejlődés)történetéhez ironikus megjegyzéseken keresztül. Az írónőnek azon törekvése, hogy mint azt 1922-ben megfogalmazza: „kiegyenlítésre törekedve” könyvét a középosztálynak ajánlja, poétikailag nem nyer igazolást. A vágyott „középosztály”, amelyet az írónő 82
