Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 8. szám - Varga Virág: Hamupipőkéből (irodalmi) anya lesz
VARGA VIRÁG Hamupipőkéből (irodalmi) anya lesz GULÁCSY IRÉN ÍRÓNŐVÉ VÁLÁSÁNAK KEZDETE(I)1 Mint annyi sok írónő a két világháború között, Gulácsy Irén (1894-1945) karrierjét sem a siker iránti vágyának köszönhette, hanem sajnálatos magánéleti tragédiájának. A szegedi születésű írónő az első világháború idején az Esterházy herceg szolgálatától megváló férjével Nagyváradra költözik, ahol férje egy ideig a nagyváradi római katolikus káptalan főmérnöke lesz, majd egy meg nem nevezett betegség teszi mozgás- képtelenné, ezért Gulácsy Irénnek kell vállalnia a családfenntartó szerepét. Az írónő munkabírását, küzdelmét gyakran a feleség szerepében glorifikálják, ahogyan Kosáry- né Réz Loláét. Mindkettőjük teherbírása emberfölötti, betegségükben szenvedő férjüket évekig ápolják. Erről a következőképpen vall Benedek Elek: „Aki nem látott földön járó szentet, lépjen be látatlan Gulácsy Irén dolgozószobájába, amelynek csak kis részét foglalja el az íróasztal, meg az írógép asztala, a jó felerésze ebédlő s minek nevezzem a többi részét. Egy heverődívány ez. Ezen a díványon ül meg fekszik reggeltől estig tíz teljes esztendeje egy érdekes arcú, valaha igen-igen szép, ma erősen megviselt férfi: Gulácsy Irén férje. Csudák csudája, amit Gulácsy Irén művel. Délelőtt, miután férjét felöltöztette, tolókocsin a hálószobából a dolgozóebédlőbe tolta, onnan a díványra emelte, olvasnivalóval ellátta, a háztartási dolgát elintézte, regényt vagy színművet ír ebédig. Ebéd után siet a redakcióba. Itt szerzi meg kettőjük mindennapiját s a nappali ápolónő fizetését. Hangsúlyozom: a nappaliét, mert éjjel ő az ápolónő. Bizony mondom: az ő szerelme, az ő túrelmessége, az ő gyöngédsége, az ő panaszta- lan önfeláldozása nem e világból való.”2 Első irodalmi próbálkozása a Tabéry Géza szerkesztette nagyváradi Magyar Szóban jelenik meg (Félre az útból című novellájával), más írásai a Tavaszban jelennek meg, jobbára még műkedvelésből. Az említett válságos időszakban Possonyi László, a Nagyvárad című napilap szerkesztője visszaemlékezése szerint beajánlják hozzá, aki nemsokára olyannyira meg van vele elégedve, hogy Gulácsy fizetését nemsokára felemeli, és a lap belső munkatársává teszi.3 A következő több mint egy évtized alatt bekapcsolódik Erdély irodalmi életébe, a legnagyobb, jobbára erdélyi magyar irodalmi lapok írásainak szerzője,4 számos irodalmi társaság tagjává választja5 (mint például Szigligeti Társaság, amelynek egyben társelnöke), a közvetlen politikai életben az Országos Magyar Párt alelnöki posztját vívja ki, valamint ő tolmácsolja a magyar nők bukaresti konferenciáján a magyar nők és iskolák érdekeit.6 Rövid idő alatt tehát az erdélyi közéletben és irodalomban már olyan elismertségre tett szert, amely példátlan volt, így a sikeres író képe már történelmi regényeinek (bestsellereinek) megírása előtt ott kísértett. Novellái témáival rokon színműveit (Mire megvirrad, 1922, Székelyvár; Kobra, Kolozsvár, 1923, Kincs, 1923, Valuta, Kolozsvár, 1925; Székelyvér, Kolozsvár, 1925; Napáldozat, Kolozsvár, díjnyertes mű, 1926) pedig előadták, 80
