Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 8. szám - Weiner Sennyey Tibor versei
2 2 2 2 WEINER SENNYEY TIBOR A reggeli kertben A reggeli kertben úgy bolyongtam, mint éhes Isten, mint kószáló, szomjas halhatatlan. Csak szalmaszálat szívtam, és csakis Gyöngyházfény harmatot ittam. Tobozok voltak az én szobraim, és rőt Fasor volt az én gyapjas nyájam. Ruhát rám szőke patak szőtt, Szerető madarakkal háltam. Most ismét itt vagyok a reggeli kertben. Sétámat sípon játszom, s az éjszaka Rám borul forrón, fodros szerelemben, Mint csillagokkal rakott szoknya. De halandó vagyok. Éhem hús, ha oldja, Szomjamra csak vér és bor adhat enyhet. Embernek szült a Föld, s hogy azt adjak vissza: Emberként járom a reggeli kertet. Egy farkaskutya sírjára Itt nyugszik Rexi, kastélyunk kutyája, pajkos volt, hű és vidám, Szeretett szaladgálni a kertben és nem bántotta az ismeretleneket; De jelzett, ha árny közelített, vagy nagy veszedelem nyári viharban. Ember, ha erre jársz, állj meg, válaszolj: ismersz-e ily jó embereket? 52
