Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 8. szám - Tornai József versei

Egy láthatatlan nő

Egy láthatatlan nő, aki láthatatlan is maradt.

Sírt, mikor varázs-ábráimat arcára mázoltam.

Beteg vagyok, ne bánts, nekem

ez a betegség az élet,

ha meggyógyítasz, évezredeken

át olyan lángban égek,

melyet te nem ismerhetsz, te

férfimadár vagy, erős,

de enyém a nem-levés-levés végtelenje,

agyamig sose nősz.

Csak akkor láthatsz, ha magadba nézel,

és egy ember harangja csak úgy szólalhat meg kétszer,

ha önmaga ünnepét zengi, de az én húsvétomat még nem ülte meg senki.

Vagy látod bennem a testvért

vagy soha többé nem hallhatsz, és az ifjúságom öregségedbe alvaszt.

Ne beszélj hozzám vádlón; csak amíg láthatatlan vagyok, addig fényiek a csillagokban a nagy sötétség-zászlón.

4