Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7. szám - Gál József: "Szeretnék a világosság része lenni"
Mit tartott fontosnak megjeleníteni a szemészorvos alakján? A szenvedő emberekért való teljes odaadást. Nem tudtam persze sok mindent ábrázolni. így nem tudtam például azt, hogy egész vagyonát feláldozta a betegeiért. És természetesen hiányzik a két csodálatos nő - az anya és feleség alakja is. Batthyány nekem a hétköznapok, az élet hőse. Ezt próbáltam megjeleníteni. Ha nem megbízatást teljesít, mit szeret ábrázolni? Sok mindenfélét. Elsősorban persze nem a téma az érdekes, hanem a mód, ahogy dolgoztam és dolgozok ma is. A küzdelem a lényeges. A küzdelem az ellen, hogy ne a könnyebb ellenállást válasszam. Hogy minden munkát az alfánál tudjak kezdeni, tiszta aggyal és szívvel. Hogy dolgaim ne hasonlítsanak egymásra! Hogy minden gondolat más és más formát kapjon! Visszanézve az eltelt évekre - látom, sajnos ez alig sikerült. Háríthatnám külső okokra, hogy sokáig nem mehettünk világot látni, hogy szegények voltunk, háríthatnám mestereimre, tanáraimra, hogy, hogy, hogy... De ez csak magyarázkodás, a hiba bennem van. Sok mindent vállaltam a családi életben is és a műteremben is. Eddigi munkáim közül szeretem a portréimat, már amelyik sikerült. A köztéri munkák közül a debreceni agráregyetemre került furulyázó fiúfigurát bronzban. Az anya gyerekkel témát Békásmegyeren és Gyöngyösön, mindkettőt mészkőben. Nagyon szeretem az előbb említett körmendi Batthyány-Strattmann-szobrot, a Farkasréti temetőben Berény Róbert, a Kerepesiben Ferenczy Noémi síremlékét, a mosdósi tüdőszanatórium Szent György-szobrát. A portrék közül Kazinczyt (Győr), József Attilát (Oroszlány), Bartókot ([regszemcse), Mindszentyt és Eötvös Józsefet (Szombathely), Kós Károlyt (Székelyudvarhely), az orvosprofesszorokat (Szombathely). Sok gyermekportré és magánkézben lévő bronzom van bel- és külföldön. Mit szeretek csinálni? Az talán eddig is kiderült, hogy portrékat. Portrét, portrékat! Embert, legyen az kisfejű, nagyfejű, szép, csúnya, okos, költő, rokon vagy ismeretlen... Mindenki érdekes. Minden embert szeretni lehet. Szeretni kell! Ezért is szívesen csinálok portrékat éremben, bronzban, márványban. Fában már kevésbé. Mindig szívesen kezdek készülődni egy-egy portréhoz. Szeretem a gyerekportrét, elég ha csak a szemét mintázod meg. Az ANYA portréja a szeretet, a beteljesedés. Az idősebb emberét, aki viseli a világ gondjait, az idő pörölycsapásait. Gyönyörű a világ. Nem én teljesedek ki, nem én valósítom meg magam, hanem lefordítom őt, az ALANYT, ami legszebb benne, a Csoda. A torz megfogalmazásai miatt viszont haragszom a karikatúrákra, a torz megfogalmazásokra. Alkotásai anyagának zöme bronz, kisebb számban a kő, a gipsz, a kevésbé időtálló fa. Nem emlékszem, hogy műanyagot használt volna. Ennyiféle anyag kész mesterembert is kíván. Mihez kell éneni egy szobrásznak? Mindenhez. Az agyaghoz, a gipszhez, mert gipszbe kell áttenni mindent, hogy bronzba lehessen önteni. A bronzöntéshez a bronzot nem csak ismerni, de szeret23
