Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 11.)

A kúpokba rakott és kévékbe kötött tengeri szárak egyikét szétlazítottam, leráztam róla a deret, meg a jeget, összeöleltem és a borjas tehén elé tettem a jászolba. Kiganéztam, aztán gyorsan vizet löttyintettem a kezemre, meg a tehén tőgyére és fejni kezdtem. Nem volt kötelező, de szerettem fejni.

Elhánytam a havat az utcai kapu előtt, azután az udvaron sepertem utakat a vesszőseprűvel a szalmakazalig, a malacólig, a tyúklétráig, meg az árnyékszékig.

Rendszeres reggeli teendő volt, hogy takarmányrépát ástunk ki nagyapámmal a veremből, dér csípte veres tököt, meg sütőtököt hasogattunk az állatoknak, meg külön a kemence számára. Amíg nagyapám kiadta a moslékot a malacoknak, ivóvízért mentem a közeli nyomós kútra.

Mikorra elkészült a reggeli, gémberedett tagokkal kerültem be a félhomályos konyhába, ahol tepsiben sült krumplit ettünk.

Az említett foglalatosságok adekvát érzésekkel és gondolatokkal társultak a fejemben.

Úgy vélelmeztem, hogy rosszul vermeltük el a takarmányrépát, mert megfagyott a teteje, miközben rohadni kezd a közepe. Baj lehet a tehénnel, mert nem eszik rendesen, hanem csak „szálai”. Mérlegeltem magamban, hogy a számunkra szükségeshez képest vajon „lágy” az idő, vagy túlontúl kemény?

A reggelit már fürgén kellett az orrom alá hányni. Le kellett vetnem a göncöket, amikben a jószágok körül forgolódtam, és rendes ruházatú polgáristává kellett alakulnom. A tehénnel kapcsolatos gond helyét a katalanaumi ütközet, vagy Karthago pusztulásának homályos részei foglalták el a fejemben.

Mikorra a polgári iskola méltóságos épületének a közelébe érkeztem, idegenként és magasról vetettem futó pillantást egykori elemista társamra, aki ganés csizmában, rossz gúnyában birkózott egy tehénnel, amit feltehetően az állatorvoshoz ráncigáit. Ugyanaz volt a szerephelyzete, mint fél órával korábban az enyém, de ő ugyanabban marad egész napon át, míg én a tanterembe lépve köbgyököt vonok, meg német prepozíciókkal kezdek foglalkozni, és ezért úgy hihettem, különb vagyok nála, illetve fél órával korábbi önmagámnál.

(folytatása következik)

12