Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 11.)
3 CSÁK GYULA Háttér ÖNÉLETRAJZI RÉSZLET 11. 52. A dimitrovgrádi „veszedelem” elmúltával általános lett a megkönnyebbülés az autóban. Ez a légkör engem is olyan oldottá tett, hogy egy szeleskedő mozdulattal a tolmácsnőhöz hajoltam és arcon csókoltam. Finom volt a parányi érintés, hódító a belehelt levendulaillat. A frizuráját igazgatta, mindkét karja a magasban volt, de az ijedtségtől egyiket a vállamra ejtette. A sofőr visszapillantójából nézve mindez csakis egy férfi és egy nő suttyomban, de önfeledten megejtett, éppen ezért legitim ölelkezésének látszódhatott. Valamelyik szememmel azt is észrevettem, hogy megböki könyökével a sofőr a jegyzetelő ifjút, aki időben fordult hátra ahhoz, hogy ő is virágjában lássa a jelenetet.- You behave courageously - szólalt meg halkan a tolmácsnő. A nyaka olyan mereven nyúlt hosszabbra, mintha csőrlővel húzták volna felfelé. - Maga bátran viselkedik. Mondhatnám azt is, hogy gátlástalanul. Akár egy bärenhäuter, ahogyan a német mondja. Magyarul pernahajder. Még magyarabbul: csirkefogó. Szigorú szavak voltak, amelyek talán hasonló választ involváltak volna. Bizonytalanná tett azonban egy alamuszi gyanú, amely szerint nem biztos, hogy annyira haragszik a tolmácsnő azért a pusziért, amennyire mutatja. Nőügyekben járatos ember joggal állíthat effélét. Mielőtt bármilyen választ adhattam volna, a sofőr szólalt meg. Azt sorolta, hogy ha nem rúgják le a németek Puskást az első mérkőzésen, ha Sebes Gusztáv nem cseréli le a két szélsőt az utolsó pillanatban, ha nem rendeznek hajnalig tartó rézfüvós felvonulást a magyarok szállodája előtt a döntő éjszakáján, végül, ha az angol bíró megadja egyenlítő gólunkat a nyolcvannyolcadik percben, akkor kizárt, hogy a négy éve veretlen magyar csapat éppen a nyugatnémetektől kap ki 3-2-re a világbajnoki mérkőzésen. A tolmácsnő a fordítás végén megjegyezte, hogy nem lenne jó, ha ismét elmerülnénk a témában, mert - sub-rosa - ez távol áll az ő érdeklődésétől.- Egyébként pedig - folytatta az elöl ülők felé biccentve -, ne kínáljunk nekik lehetőséget arra, hogy különféle képzelődéseik legyenek. Nem gondolom - suttogta -, hogy feltétlenül rosszak és ártani akarnak nekünk. Nem gondolom rossznak őket. Igen általános és elterjedt babona azt hinni, hogy minden embernek vannak meghatározott tulajdonságai, hogy vannak jó, rossz, okos, ostoba, energikus, apatikus emberek. Az emberek általában nem ilyenek. Elmondhatjuk valakiről, hogy többször jó, mint rossz, gyakrabban okos, mint ostoba és így tovább, de semmi esetre sem állítható, hogy mindig rossz, vagy mindig ostoba. Mégis így osztályozzuk az embereket. Holott ez helytelen. 1
