Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 1. szám - Szelestei N. László: Berzsenyi Dániel Fohászkodása
Mivel az újabb kori vallásos költészet nem tárgya a 19-20. századi fejlődéselvű irodalomtörténetnek, amely a fejlődés vizsgálata közben egyébként is megfeledkezik a folytonosan velünk élő, a használati irodalom tárgykörébe tartozó művekre figyelésről, szükségesnek látszik kis kitérőt tennünk. A katolikus liturgiában máig énekelt himnuszok és szekvenciák mellett, azokkal érintkezve - Sík Sándor szavaival élve - „beláthatatlan gazdagságú” az egyéni himnuszok száma. Ezek „a nem liturgikus himnuszok voltaképpen verses imádságok és elmélkedések; az egyéni áhítat szülöttei, azért jobban magukon is hordozzák az egyéniség külön színeit.”12 Nem ritka a liturgikus himnuszokban sem a személyes hang, igaz ezekben még ritka az egyéniség megszólalása. (Aquinói Szent Tamás, Adoro te devote...-, a Celanói Tamásnak tulajdonított Dies irae, Jacopone da Todi, Stabat mater-, Hilde- bert de Lavardin De Trinitate himnuszának első része pontos teológiai megfogalmazású szárnyalás, a második pedig személyes vallomás.13) Az említett himnuszokban személyes (legalábbis első szentélyű) megrendülés és vallomás fogalmazódik meg. A vallásos költészet himnuszoktól távolodó darabjaiban ez még gyakoribb. Lépten-nyomon találkozunk a vallásos költészet olyan verseivel, amelyekben jelen van a személyes, sőt egyéni hang. „A vallást csupán a fölvilágosodás késői kora emelte az ész hideg szférájába.”14 A himnuszok egy részét a protestáns énekeskönyvek nemzeti nyelven szólaltatták meg. Az evangélikus vallású Berzsenyi Dániel és kortársai vallásgyakorlatuk során találkoztak a himnuszokba, vallási énekekbe épült személyes hanggal. Nincs okunk feltételezni, hogy a kemenesaljai evangélikus körökben közkézen forgó Új zengedezőmennyei kar, amelynek kiadásai a 18. század végén használatban voltak, Berzsenyire ne gyakorolt volna hatást. Az énekeskönyv több mint 600 éneket tartalmaz, köztük dicséreteket, himnuszokat. Olvasható benne a Dies irae fordítása is, A’ Nap el-jőnagy haraggal kezdősorral.15 Minden példányhoz hozzákötötték a teljes Zso It ároskönyv e t Szenei Molnár Albert fordításában. Hegyfalusi György Nyu- gat-Dunántúlon népszerű imakönyvét, a Száz levelű rósát16 „Az imádkozó Embernek az Imádságnak meg halgatásáért való buzgó I. Fohászkodása” felirattal kezdi, melyben terjedelmes verset is közöl. Ennek első strófája: Oh meg-foghatatlan, meg-visgálhatatlan, Meg mérhetetlen, és ki gondolhatatlan, Kegyelmű Szent Isten! ki nagy Urasságban Lakozol tündöklő szép világosságban. A Berzsenyinél szegényebb sorban született Kis János jobbágy szüleinek lakásán az alábbi, gyakran használt, pietista indíttatású áhítati irodalmi könyvek voltak: Aranylánc, Aranylánc veleje, Engesztelő áldozat, Százlevelű rózsa, Graduál, Halottas, Pre'dikációs könyv, Biblia, Hübner Bibliai históriák, Rimay és Balassi versei.17 Ezek a könyvek a dunántúli evangélikusok használati könyvei. (A Graduál címet is címlapján hordozta Új zengedező mennyei kar című énekeskönyv.) Berzsenyi Dániel vallási könyvei közül sem hiányozhatott az Új zengedező mennyei kar\ A szakirodalomban Berzsenyi vallásosságának kérdése általában a felvilágosodás nézeteihez viszonyítva merül fel. A. Fohászkodás belesimulhat e rendszerbe, ha a 18. századi vallási megújulási mozgalmakat a felvilágosodás részeként értelmezzük.18 Szinte mindenki leírja a versről, hogy remekmű. A költő vallásosságának kérdéséről azonban ritkán esik szó. „A költő a fenséghez, a tökéleteshez való közeledésben 56
