Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 6. szám - Hadabas Ildikó versei

- Égi mezőn karikázom, fák kezei felemeltek, foszlányait hallom lenről, ahogy engem eltemetnek, ahogy engem elsiratnak, ahogy nekem énekelnek Söprik a pápai utcát, masíroznak a katonák,

Száztizenhat éves barna kislány - De jól tetted, de jól tetted...!?

Rám verték már a keresztet.

Október végi stáció

A fák csonkolva álltak, szürke prém hátukon a táj - águk dere csomókba hullva, a horizont néma homály.

Barázdákon átlépkedett harangszó- csak a múlt... és csak a jövő!

A szamártövis csupa fájás,

és meg se moccan az idő.

Öreg kéz suhint, surrogással sodorja a láncos kutat, gyertya lángja a temetőben, égi utak után kutat,

és megtalálja nagyanyámat, amint gyúrja a kenyeret, s a sütés után keresztet vet, minden nap rendben megszegett.

Az égi pásztor hozza nyáját, bekopog minden hajnalon, ostorcsapása idehallik szeg-verte szívünk fájdalom.

Gúzsba kötött várakozások, grádicsokat épít a messzi ég, magunk után kutakodnánk, ha volna hol, ha lenne még!

72